Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
40 Az intézmény technikai kivitele tekintetében a novella egy-egy pontban szabatosabb a Terv.-nél.* így részletesebben írja körül a novella az ajándékok ama nemeit, a melyek után nem jár kötelesrész. Ide tartozik az oly időben tett ajándék, a mikor az örökhagyónak «még nem voltak szükségörökösei» (helyesebben: a mikor az illető kötelesrészre jogosult még nem élt vagy nem állt kötelesrészre jogosító kapcsolatban az örökhagyóhoz); továbbá az oly ajándék, a melyet az örökhagyó jövedelméből vagyonállományának megtámadása nélkül teljesített (csak példakép utal a novella az aránylag csekély értékű szokásos alkalmi ajándékokra) és a remuneratorius ajándék (melyet erkölcsi kötelességből vagy illendőségből adnak). A megajándékozott elleni kötelesrészkövetelés nem pénzfizetésre irányul (mint a Terv. 1974. §. szerint), hanem elsősorban az ajándéktárgy természetbeli kiadására a kötelesrész kielégítése végett; csak a megajándékozottnak van facultás-a arra, hogy a kiegészítő pénzösszeg lefizetésével a természetbeli kiadástól meneküljön. A kiadás kötelezettsége a megajándékozott gazdagodása erejéig terjed. Ezt az optk.-nak hatályban tartott 952. §-a volna hivatva kifejezni; bár ez korántsem szabatos kifejezése annak, hogy az ajándéktárgy eredeti értékében még természetben lehet a megajándékozott birtokában és esetleg mégis azt kell mondani, hogy a jóhiszemű megajándékozott a gazdagodástól elesett, mert más irányban oly költekezést tett, melybe az ajándék híján nem bocsátkozott volna bele. 6. Az optk. 822. §-a az örökös hitelezőinek jogaira vonatkozólag általános tételben fejezi ki azt az elvet, a melyet 1855. évi telekk. rendeletünk 74. §-a a telekkönyvbe bejegyzett ingatlanok és jogok tekintetében tüzetesbít. E szerint az örökös hitelezője az örökös részére megnyílt örökséghez tartozó javakat, a beszavatolás előtt is, lefoglalhatja; de ez a foglalás csak azzal a fentartással történhetik, hogy a hagyatéki tárgyalás során emelt igényeknek sérelmével ne járjon * L. a Terv. ez irányú bírálatát a Főelőadmány CCLXV. sz. elvi kérdésében (IX. k. 209—223. L). 40
