Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Vavrik Béla: Beszéd Szilágyi Dezső síremlékének leleplezése alkalmából [289., 1908]
8 Megemlítsem-e, hogy a magánéletben társaságát élvezni valódi lelki gyönyörűség volt. Nem könnyen lehetett találni oly tárgyat a tudomány, művészet vagy az általános társadalmi élet köréből, melyet lángesze át nem hatott, tanulságos megjegyzéseivel meg nem világított, vagy felfogásának eredetiségével érdekessé tenni ne tudott volna s lebilincselő előadása, elmés és találó gondolatainak kifogyhatatlan gazdagsága minden társaskör varázsát képezte. Ilyenkor is kitűnt érzelmi világának összhangja, gondolkozásának nemességével. Kevés, igen kevés az, mélyen t. gyülekezet, mit nekem e róla való megemlékezésben elmondani lehet, kinek nagy és nemes tulajdonait az emberi végzet árnyai el nem homá- lyosíthatták, lelki egyensúlyát meg nem ingathatták. Eeá illenek a történetírónak Scipio Aemilianusról mondott szavai: Erkölcsileg szilárd, megbízható férfiú, kinek szava barát és ellenség előtt szent vala egyszerűen élt, egyaránt kerülve a kalmárkodást, mint a fényűzést. Mint e síremlék gránit oroszlánja, egy darabból kivésett férfiú volt, egy és ugyanaz az élet minden viszonyai közt — képviselve, mint az, az erőt és félelmet nem ismerő bátorságot, mely törik, de nem hajlik abban a hosszú küzdelemben, melyet a jogért, a haza dicsőségének és felvirágzásának szent czéljaiért folytatott, a melynek egész életét szentelte. Halála, mely a hatalmas törzset még lombjaiban gazdagon villámként sújtotta le, nagy űrt hagyott hátra. S ha ma még élne ? Scipio Aemilianus előtt a czenzorok mikor állásuktól megváltak, arra kérték az isteneket, hogy a birodalomra nagyobb dicsőséget és hatalmat áraszszanak. A Cenzor Scipio Aemilianus hivatalától búcsúzva, már csak arra kérte őket, hogy tartsák meg épségben a birodalmat. Szilágyi Dezső, ha élne, talán nemcsak erkölcseiben, hanem imájában is követné a nagy rómait. Tartsuk meg és ápoljuk hiven emlékét sziveinkben! ш
