Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
szünése esetében végrehajtást vezessenek a tulajdonosra szállt jelzálogjogra. Nem egészen érthető, hogy mily czimen biztosít a jog a tulajdonosnak ilyen végrehajtástól mentes vagyont,, a melyet ő a hitelezője elől bármikor elvonhat az által, hogy más hitelezőre ruházza? E mellett ebből nagy következetlenség is áll elő szemben a consolidatio imént tárgyalt esetével (nov. 63. §.). Ha a tulajdonos kifizeti a jelzálogos hitelezőt és a követelést magára cedálhatja, akkor az ő hitelezői azonnal lefoglalhatják a jelzálogot. Azonban ha a tulajdonos kifizeti ugyan a követelést, de nem cedáltatja magára, ezzel a puszta formalitással megőrzi a saját rendelkezési jogát, de egyúttal meghiúsítja azt, hogy hitelezői ehhez a követeléshez hozzáférhessenek. Ezt indokoltnak nem ismerhetem el. A további következetlenséget itt is az okozza, mint a confusió esetében, hogy t. i. ha a tulajdonos az ingatlanra vezetett végrehajtásig a megüresedett ranghelyen más követelés javára új jelzálogjogot nem engedett: a későbbi jelzálogos hitelezők nyomulnak előre a k’elégítési rangsorban az üresen maradt helyre. Vagyis, ha a tulajdonos nem volt oly gyorskezű, hogy a végrehajtást megelőzőleg túl tudott volna adni a jelzálogjogon, akkor elveszti az abban rejlő fedezetet. Az indokolás ezt azzal a frappánsnak tetsző érvvel támogatja, hogy ha a tulajdonos a jelzálogjogról a végrehajtásig nem rendelkezett, rendelkezési joga azontúl gyakorlatilag úgy sem érne semmit; mert ha az ingatlan végrehajtás alá kerül,, akkor a hátrább álló jelzálogos hitelezők úgyis sietni fognak a szabadon maradt helyet, illetőleg az arra eső vételárrészletet lefoglalni és versenyezni fognak egymással, melyikük vezethet hamarább foglalást. Ebben a versenyben tehát csak a tulajdonos járna rosszul, mert haszontalanul felszaporodnának a végrehajtási költségek és e mellett nem a jelzálogos hitelezők rangsora, hanem a véletlen határozná meg, hogy melyik hitelező jut korábban kielégítéshez. Ezt az érvelést Mitteis* azzal czáfolja, hogy hiszen a későbbi hypothekákkal szemben a tulajdonos esetleg nem személyes adós, akkor * N. Freie Presse 1908. jan. 26. sz. 26 26
