Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Wittmann Ernő: A külföldön korlátolt felelősséggel alakult társaságok jogállása Magyarországon [287., 1908]
7 ból a fogalomból világos. Ily fogalmaknak azonban a magánjogi fogalmak nem mindig tekinthetők, mert ezen fogalmak tartalma gyakorta csak fictio, vagy fictioval ki van terjesztve. Nem alkalmasak a nemzetközi használatra a használatban levő jogi fogalmak, mert ezeknek a fogalmaknak jelentősége államonként eltérő, azaz minden államban más és más tényállásokat foglalnak össze az illető fogalom alatt. A nemzetközi magánjog azonban minden egyes államban belföldi magánjog fogalmaival operál, ennek a practicus következménye pedig az, hogy igen gyakran előáll az az eset, hogy ugyazon nemzetközi magánjogi elvvel meghatározott jogot más tényállásokra alkalmazzák az egyik és más tényállásokra a másik államban. A nemzetközi magánjogászok például meghatározzák azt, hogy minő törvények alkalmazandók az ingókra és minők az ingatlanokra. Tegyük fel már most, hogy nemzetközi egyezmény útján két állam megállapodik abban, hogy az ingó hagyatékra az örökhagyó lakhelyének, az ingatlanhagyatékra ellenben az ingatlan fekvési helyének törvényei alkalmazandók. Ha már most felteszszük azt, hogy a hagyatékban jelzálogilag biztosított követelések vannak és ezeket a követeléseket az egyik állam ingóknak, a másik ellenben ingatlanoknak tekinti, úgy előáll az az eset, hogy habár az örökjogra vonatkozó nemzetközi magánjogi szabály mindkét államban megegyező, mégis az egyik államban a követelésekre mint ingatlanokra a lex rei sitse-t, a másik államban a követelésekre mint ingókra az örökhagyó utolsó lakhelyének törvényét fogják alkalmazni. Vagy nézzünk egy másik példát. Tudva levő dolog az, hogy nagy különbségek állnak fenn egyes államok között az ú. n. védjegy-jog tekintetében. így különösen bizonyos államok a tisztán szavakból vagy számokból álló védjegyeket nem ismerik el, mások ellenben elismerik. Ha már most két állam, a melyek közül az egyik az árú megjelölésére használt szavakat védjegyként nem tekinti, a másik ellenben ily szavakat védjegyként elismer, egymással szerződik, «védjegyek kölcsönös oltalma iránt» úgy még mindig (mint pl. az Ausztriában előfordult) eldöntetlen kérdés, vájjon az az 203
