Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
/ pénzügyministernek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvényjavaslata a 8%-nál bárcsak egyetlen ügylet után többet szedő pénzintézeteket, mint kifejezetten uzsorásokat külön uzsoraadókulcscsal sújtja. És viszont ugyanaz az igazságügyminister, a ki a szóban forgó §-ban kamatnak minősít minden költséget, még a hitelintézet által a törvény erejénél fogva fizetett bélyegilletékeket is (kivéve csupán az üzletfeleket terhelők lévén), közzétett nemrég a hitelszövetkezetekről szóló törvényjavaslatot, a hol (82. §.) a 8%-os maximum mellett nemcsak az okmánybélyegek levonását engedi meg, hanem külön két %-os kezelési költséget is engedélyez. Ezek felemlítésóvel nem a törvénykószítők áttekintésének hiányára, hanem inkább azokra a nehézségekre lehet utalni, a melyek szükségképen előállanak, mihelyt valamely fix kamattétel és az uzsora fogalma okozati kapcsolatba hozatnak. Ily körülmények közt nem tekinthető szerencsés gondolatnak az előttünk fekvő törvényjavaslat azon — talán egyedüli — újítása, a mely kamatnak tekinti «különösen azon vagyoni előnyt is, a melyet valamely hitelintézet a főkötelezettség mellett ..........habár az alapszabályok értelmében köt ki vagy szerez.» Maga az a körülmény, hogy a javaslat a hitelintézetekre kifejezetten rámutat, holott egyéb intézmények és kereseti ágakról az egész javaslatban szó nem esik, a viszonyokkal kevésbé ismerősben azt a hitet fogja kelteni, hogy a hitelintézetek eljárása miatt volt szükség az uzsoratörvény szigorítására. Ennek pedig éppen ellenkezője áll. A hazai hitelintézetek voltak azok, a melyek a 70-es években elharapózott uzsorát megtörték, és a melyek elszaporodása és éles versenye idézte elő a hitelnek oly rendkívüli olcsóságát és bőségét, a mely az egyik bajból csaknem belevitt a másikba, hitel tultengésébe. Ezek az intézetek épen nem szolgálgáltak rá, hogy a javaslatban külön megítélés tárgyává tétessenek. Míg azonban javaslat itt specializál s szakasz utolsó bekezdésében nagyon is generalizál. Kimondja, hogy «ez a törvény nem érinti azokat a törvényes határozmányokat, a melyek a kamatláb magasságát korlátozó törvényes intézke56 128
