Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
46 nél magának túlságos előnyöket eszközölt ki, akkor olyan eseteket, a melyekben megtévesztésről, zsarolásról szó nem lehet, de a melyekben mégis mindamellett fenforog a másiknak ilyen tervszerű kihasználása, el tudunk ugyan képzelni, de a gyakorlati életben ez az eseteknek csak rendkívül csekély számában fog előfordulni és sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy a bírói gyakorlat, ha egyszer a törvény így intézkedik, az aránytalanság olyan eseteiben is, midőn az a ravasz fondorlat vagy előremegfontolt szándék — ha tervszerűség alatt ezt értjük — a legcsekélyebb mértékben sincs meg, megállapítja a büntetést és ezzel veszélyezteti olyan ügyletek jogi sorsát, a melyeket létrejőve telük alkalmával mindkét fél a legkomolyabban akart megkötni. Annak valószínűsége, hogy ezen intézkedéssel komoly jogokat és védelemre szoruló érdekeket fog a törvényhozás megvédeni, sokkal csekélyebb, mint az a bizonyosság, hogy viszont a forgalom biztonságát veszélyeztetni fogja. Egészen máskép állana a kérdés, ha a tervezet 2. §-a tekintetében, a minősített, különösen iparszerű uzsora tekintetében mondaná ki ezt a törvény. Ha nem egy esetben, de mondjuk 5—10 esetben bizonyítható be valakire az, hogy tervszerűen kihasználja mások tapasztalatlanságát, könnyelműségét arra, hogy magának aránytalan előnyöket biztosítson, még a reálügyleteknél is nagyobb megnyugvással állapíthatnék meg az uzsora tényálladékát, semmint úgy, a mint a tervezetben megállapíttatott. A büntetőjogi intézkedéseknek másik reformja a hivatal- bóli üldözés kimondása. Azt lehetne mondani, hogy azon panaszok között, a melyek a ma érvényben levő uzsoratörvény ellen felhozattak, tulajdonképen első helyen állt az, hogy az uzsoratörvény nem hatályos, nem valósulhat meg az életben; nem orvosolhatja a visszaéléseket azért, mert az uzsora csak indítványra üldözhető, az érdekelt felek pedig vagy olyan gyengék, vagy annyira nem hordják szivükön a saját jól felfogott érdeküket, annyira félnek az uzsorás túlnyomó hatalmától, hogy ügyeiket bíróság elé vinni nem merik. Ez a megfontolás lehetett döntő a tervezet megalkotásakor is. 118
