Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Lengyel Aurél: A Magyar Jogászegylet Büntetőjogi Bizottságának tanácskozásai a büntető-novella tárgyában. IV. füzet [279., 1907]
28 tetésre Ítéli; ha ellenben a próbaidő kifogástalanul telt el, az eljárás megszüntetendő. Ez nem egyéb, mint a feltételes ítélkezés angol-amerikai rendszerének meghonosítása. Tehát a Javaslat — s ez a föntebb tárgyalt kompro- misszuális hajlamosságnak legélesebb kihegyeződése — a feltételes ítélkezésnek mindkét formáját összeegyeztethetőnek s össze is egyezőnek tartja fennálló jogunk szellemével s népünknek jogérzetével, és felnőttekre a belga-francia formát, fiatalkorúakra az angol-amerikait találja megszervezendőnek, nem zárván ki, hogy a próbán elbukott fiatalkorú a rá kiszabott fogházbüntetés elől most már esetleg a büntetés felfüggesztése által meneküljön. A mennyire opponálok a felnőttek próbája ellen, oly örömmel üdvözlöm a fiatalkorúakra kontemplált rendszert s attól — ha ugyan át lesz vihető az életbe — nevezetes eredményeket várok. Sajátságos, hogy a javaslat ennek az angol-amerikai próbának az előfeltételeit egész másként állapítja meg, mint a felnőttek próbájáiét, s hogy nincs kizárva a fiatalkorúnak ismételt próbára bocsátása sem, míglen a másik rendszerben csak egy mentési kísérlet történhetik. Legalább a próbaidő tartama tekintetében kellene összhangot teremteni. Próbára állítás, ezt világosan kifejezésre kellene juttatni, csak az ügy érdemének letárgyalása alapján történhetik meg, mert csupán a főtárgyalás adatai tanúsíthatják be, hogy a fiatalkorún a züllés jelei nem mutatkoznak, környezete s életviszonyai az állami gondozásba vételt nem igénylik s valószínűsíthetik, hogy szigorú felvigyázat mellett szabadlábon élve, a materiális büntetés felesleges. Érdekes, hogy bár közvetlen kihatásaiban súlyosabb a terheltre nézve a próbára állítás a dorgálásnál, annyiban azonban mégis kedvezőbb a próbára bocsátottnak a helyzete, miként a megdorgálté, hogy a próbaidő kedvező elteltével s az eljárásnak ez alapon való megszüntetésével ő «elitéltnek» semmi vonatkozásban nem lesz tekinthető. A mely határozmányt (19. §. 2. bek. 1. p.) a dorgálásnál az imént jelentőségnélkülinek mondottam, annak hiányát annál inkább érezhetni e pontnál. Itt joggal szólhatni arról, hogy «különben» a cselekmény súlyához mérten minő bün78
