Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Lengyel Aurél: A Magyar Jogászegylet Büntetőjogi Bizottságának tanácskozásai a büntető-novella tárgyában. IV. füzet [279., 1907]
10 nak tekinti (norvég törvény). A javaslat értelmében a büntetés ez esetben «nem hajtható végre». A próbaidő a Javaslat szerint akkor telik le kedvezően, ha az elitéit ellen a próbaidő alatt bűnvádi eljárás nem volt folyamatban. Itt is középúton maradt a Javaslat egyrészt a norvég, másrészt a franczia jog között. Amaz a revokációt újabb deliktum elkövetésétől teszi függővé, utóbbi szerint a kedvezmény akkor vész el, ba vádlottat a próbaidő alatt elítélik. Még az intézménynek a kódexekben való elhelyezése kérdésében is tartózkodó a Javaslat. Nem helyezte a büntetés feltételes felfüggesztéséről szóló §-okat a Btk. 92. §-a, illetőleg a Kbtk. 21. §-a mögé, mint azt az intézménynek lelkes hívei követelik, de nem iktatta a Btk. 41. §-a után sem, a mint azt Baumgarten helyeselné. S ezzel elkerülte a színvallást abban a tekintetben, hogy vájjon a cselekménynek bűnösségi tartalma, vagy a tettes személyes minősége szolgál a kedvezmény megadásának alapjául. A Javaslat «a büntettek- és vétségekről szóló törvényt» illetőleg «a kihágásokról szóló törvényt» egészíti ki az illető rendelkezésekkel. Ha pedig az egyes határozmányokat vizsgáljuk ebből az eldöntőén fontos szempontból, hogy ekként az intézménynek büntetési rendszerünkbe való illeszkedhetőségét megállapítsuk, kitűnik, hogy a Javaslat e tekintetben sem áll egységes elvű alapon. A kódex ugyanis az egyéniesítő büntetéskimérést írja elő a biró feladatául; ha már most a hozandó törvény a társadalmi veszélyesség fogalmával operál s e nézőpontból akarja a büntetést végrehajtani vagy elengedni, egymást természetüknél fogva keresztező egyeneseket akar egy vonalba hozni. A Javaslatnak az a kitétele, hogy a biró ott s akkor mondja ki a fölfüggesztést, hol s mikor ettől az elítéltnek jövőbeli magatartására kedvező hatást vár, oda látszik mutatni, hogy a Javaslat a célszerűségi alapú kiválasztást, tehát nem az individualizációt tekinti az intézmény feladatául. Ugyané mellett szól a kedvezményben részeltethetők sorozásánál használt egyik rostának mineműsége is, az jelesül, mely megállapítja, hogy nem lehet felfüggeszteni a bün6C
