Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
97 Kálmán elhalt, a kit a technikusoktól kért kölcsön az egyetem; de nincs ez idő szerint az egész országban olyan jogi főiskola, a melyen a magyar tanuló ifjúságnak alkalom nyujttatnék a Tripartitumot ex asse megismerni. Nagy kárát fogjuk ennek vallani, hogy most, mikor a magyar polgári törvénykönyv kodificatiójának munkája folyamatban van, nem neveltetik olyan generátio, mely a Tripartitumot, a magyar jognak még ma is élő forrását, alaposan ismerné; nem is szólva arról, hogy éppen a jogi fakultáshoz legkevésbbé méltó, hogy az alapító rendelkezéseit negligálja. Nem csoda, hogy ha ilyen viszonyok között a Tripar- titumnak számot tevő irodalma nincsen s épp ez okból kétszeres örömmel üdvözlöm a tisztelt előadó úr épp oly élvezetes, mint tartalmas értekezését, mely egy nagy szorgalmú adatgyűjtésnek eredménye, noha mindjárt itt kijelentem, hogy eredményeiben az előadó úrral nem értek egyet. Készséggel aláírom az értekezés eredményét, a mennyiben ez védelmi irat Szende Púinak a «Huszadik Század» lapjain közzétett támadásával szemben. Mert tényleg mi alapja sincs Szende Pál azon állításának, hogy a Summa lett volna a Tripartitum főforrása. De semmi esetre sem áll meg ez a védelem Tomaschekhel szemben, mert Tomaschek azt, a mit Szende Pál és most a t. előadó úr neki imputálnak, nem mondotta soha és sehol! A Tripartitum anyaga két részből áll. Az egyik a tulajdonképpeni hazai jog anyaga három részben; ez a Werbőczy codificatorius dolgozata, a mire tulajdonképpeni megbízatása kiterjedt. Ettől teljesen független az a középkori irodalmi sallang, a melyet kora Ízlésének megfelelően a «Praefatio» és a «Prologus» alakjában Werbőczi a munkája elé bigygyeszt, de a minek a ius consuetudinarium regni-hez absolute semmi köze. A mi már most a Tripartitum tulajdonképpeni hazai jogi matériáját illeti, arról Tomaschek csak azt mondja, hogy azt nem kívánja értekezésébén bírálat tárgyává tenni,* sőt mi több, egyenesen egy dicsérő zengeményt zúdít Werbőczire: и Allerdings war es keine geringe Aufgabe, zum ersten Male * Id. Ш. S-2. 1. аьз 391
