Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Kiss Géza: A pozitív szerződésszegések a német polgári törvénykönyv és a tervezet alapján [277., 1907]
10 az esetet, midőn az adós a teljesítési határidőn belül, de hibásan teljesít; pl. (Staub esete), a könyvelő május 1-je helyett már február 1-ére elkészíti a mérleget, de hibásan? A mi ezt az utóbbi esetet illeti, újabban Siber kísérelte meg annak kimutatását, hogy az időelőtti teljesítés daczára is késedelem forog fenn. (Ihering’s Jahrbuch L. 202. s k. o.) Ő abból indult ki, hogy ilyen esetben az időelőtti teljesítés ténye a teljesítési határidőt ép úgy «konkretizálja», a mint genus-adósságoknál a szolgáltatás tárgya a teljesítés következtében konkretizálódik. (B. G. B. 243., 2. analógiája. V. ö. Tervezetünk 1127. §.) Ha tehát a hitelező az idő előtt felajánlott hibás szolgáltatást, abban a hiszemben, hogy az helyes, elfogadta, ebből 1. az következik, a teljesítés időpontja a felek hallgatólagos megegyezése alapján erre az időpontra konkretizálódott és 2., hogy az adós ugyanezen hallgatólagos akaratnyilvánítással az intést is elengedte a hitelezőnek. Sibernek ez a kísérlete azért nem fogadható el, mert a B. G. B. 243. §. 2. analógiájára és a konczentráczióra vonatkozó nézete a törvénynyel homlokegyenest ellenkezik. Nem nehéz ugyanis kimutatni, hogy a törvény álláspontja a szolgáltatás szóban forgó két momentumára nézve, t. i. az időre és tárgyra nézve lényegesen különböző. A szolgáltatás tárgyának említett konczentrácziója úgy a hitelező, mint az adós javára bekövetkezik a törvény alapján, míg a teljesítési idő a törvényes vélelem szerint kizárólag az adós javára van megállapítva: az adós szolgáltathat ugyan idő előtt, de nem köteles erre (B. G. B. 271. §. 2. bek.) Midőn tehát Siber az adós idő előtti szolgáltatása által bekövetkezett «konczen- trácziót» a hitelező javára értelmezte, nyilvánvaló ellenmondásba jutott a törvénynyel, mert hiszen az adósnak azt a cselekményét, a melyet az egy az ő javára fennálló törvényes rendelkezés alapján foganatosított, ép ő ellene használta föl. Ép oly erőltetett ebben az esetben a Siber által alkalmazott hallgatólagos megegyezéssel operálni. Helyesen mutatott rá már annak idején, ha nem is erre az esetre nézve, de általánosságban, Staub és újabban Oertmann, hogy ha a 10
