Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
10 hogy tájékozást nyújtana aziránt, hogy e széles keretben miként találja meg a eoncret eset arányos büntetését. Sőt az az egyetlen tájékoztató rendelkezés, melyet e tekintetben a 89—91. §§. nyújtanak, inkább akadályozza, semmint előmozdítja a büntetés arányos és igazságos kimérését. E §-okból következtető- leg ugyanis a büntetés középmértéke a minimum és maximum közt levő számtani középarány, melyet az ismert 49. sz. döntvény is alapul fogadott el. E számtani középarány azonban, vagyis a minimum és maximum közti idő középpontja normális büntetésnek általában tulszigorú. Ezért a bíróságok rendszerint nem is alkalmazzák azt, ennyiben tehát a törvényhozó akarata fölé helyezik saját akaratukat, vagy ha alkalmazzák: tulszigorú büntetéseket szabnak ki vádlottra. E pontnál tehát a törvény határozata ellentétbe jön a büntető igazságszolgáltatás követelményeivel s ezáltal úgyszólván utalja a bírót a törvénytől való eltérésre, vagyis az önkényre. Ezek rövidre fogva az előadó úr szerint azok az okok, melyek a büntetés kimérésének reformját és ezzel kapcsolatban az anyagi Bt. módosítását szükségessé teszik. Az önkény és sablonszerűség okai ugyan, mint láttuk, az anyagi törvényen kívül is észlelhetők; véleményem szerint mindazáltal helyesen jár el az előadó úr, midőn a reform súlypontját az anyagi Bt. revisiójára helyezi. Y. Lássuk tehát, hogy miként kívánja ő a Btk.-et e szempontból módosítani s hogy mennyiben elfogadható és életképes az ő javaslata. Az előadó úr a büntetés kimérésének reformját a Btk. általános és különös részébe felveendő új rendelkezésekkel kívánja megvalósítani. Az általános rész hiányának tekinti azt, hogy abban a beszámítást súlyosító és enyhítő körülmények nincsenek felsorolva és hogy a büntetés rendkívüli enyhítésének feltételei nincsenek meghatározva. О tehát kodifikálni kívánja a súlyosító és enyhítő körülményeket és ki akarja mondani a törvényben, hogy mily enyhítő körülmények fenforgása szükséges ahhoz, 10
