Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]
13 bűnözés elleni harczban, meg kell akadályoznunk, hogy az állami akarat képviselői hol ágyúkkal lövöldezzenek a verebekre, hol puskalövésekkel várakat ostromoljanak. Azok közé a mozzanatok közé, melyek befolyással vannak a bűnösség fokára és a büntetés mértékére, a jogsértés mennyiségi oldala mellett fel kell vennünk a tettes minőségét és az erkölcsi szempontokon kivül érvényre kell juttatnunk a cselekvőség sociális jelentőségét is. Ha pedig a kor uralkodó áramlata oly élénken érezteti velünk azokat a veszélyeket, melyekkel egyes lelki egyensiílyoktól megfosztott vagy egyébként szellemi vagy akarati rendellenességekben szenvedők a közbékét és biztonságot veszélyeztetik, megengedhetjük a bírónak, hogy ugyanakkor, midőn tekintettel az alanyi bűnösség csekélyebb fokára a büntetést mérsékli, a múltba reagáló büntetés mellett a törvényben meghatározandó biztosítási intézkedések elrendelésével a jövőre is legyen tekintettel, és csak üdvösnek tartjuk, ha a létező jognak idevágó rendelkezései (bűntett vagy vétség által létrehozott vagy annak elkövetésére szolgáló tárgyak elkobzása, külföldi bűntettesek kiutasítása, hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése magyar honosokkal szemben, feltételes szabadlábrahelyezés stb.) kibővíttetnek és szaporít- tatnak. Ha ilykép lehetővé tesszük, hogy egyes kivételes és szorosan meghatározandó esetekben a büntető biró személyében a personalis unio elve szerint a megtorlás és a propylaxis teendői egyesüljenek: elérkeztünk az engedékenység végső határáig, melynél a hódolat a sociális állam kívánságai iránt még összeegyeztethető a jogállam követelményeivel. Ha még egy lépéssel tovább megyünk; ha elfogadjuk, hogy a büntetés ne toroljon meg, hanem biztosítson és hogy annak tárgya ne a bűncselekmény legyen az abban megtestesült bűnösséggel, hanem a tettes maga a bűntett által nyilvánvalóvá lett veszélyességgel ; akkor már lemondtunk a codificált büntetőjog vívmányairól, melylyel az állam saját hatalmát egy szorosan körülírt cselekmény üldözésére korlátozza és egész tudományunkat a közigazgatási jog egyik ágává degradáltuk, melyben a megelőzés szempontjai döntenek a bűnösökkel való elbánás kérdésében. Ez utóbbi tekintetben lábrakapott új büntetőjogi elmé85
