Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]
chorusába az elégedetlenség hangjai vegyültek és hegy jelenleg azok szemében, kik a törvényhozás terén is a jövőt szeretik előlegezni, a magyar büntetőtörvénykönyv elveszítette azt a szilárd alapot, melyet a korszellem rokonszenve legislativ alkotásoknak kölcsönöz. Ez természetesen semmit sem von le szerzőjének érdemeiből. Saját korának codificált, s egy törvény- könyv, mely ebben a tekintetben megfelelt, ha rövid idő alatt túlélte is magát, azért halhatatlan marad mégis. Sőt többet mondok. Éppen azért mert későn érkezett, legtökéletesebb volt a maga nemében. A technika szempontjából messze felülhaladta európai elődjeit, egyaránt távol tudta magát tartani a specialisatio és generalisatio túlságaitól, alapja mélyen le van rakva az emberi psyche változhatlan talajában s a külső archi- tectonika nemes egyszerűsége és classicitása mögött a szakértő szeme bámulja az alapszerkezet tudományos szilárdságát és egymásba kapcsolódó részeinek szoros összefüggését. Mintaszerű volt, bár minták után indult, de a mily bizonyos, hogy a német Schiller vagy nálunk egy Bacsó,nyi, Kazinczy, kik előharezosai voltak saját koruk eszméinek, különösen a harmadik rend szabadságának, fenkölt lélekkel küzdöttek volna minden modern eszméért és különösen a negyedik rendért, ha napjainkban éltek volna: ép oly kétségtelennek tartom, hogy Csemegi Károly a XX. század elején más büntetőtörvénykönyvet szerkesztett volt, mint a XIX. század utolsó harmadában. Alkotására, melyet a régi világfelfogás leáldozó napja még sugaraival elborított, nem sokára felvirradt egy új kor hajnalhasadása s minél tovább haladt útjában az új világosság, annál több hiányt és hézagot fedeztek fel a törvényhozási műben és igen jellemző, hogy a novelláris felfrissítés óhaját csakhamar felváltotta az alapos revisio sürgetése. Nemsokára egészen új törvénykönyv alkotása lesz a jelszó. Az idők folyton változnak és a törvény megmaradt a régi helyén. Minden századnak megvan a maga uralkodó eszméje. A XV. a művészétért, a XVI. a vallásért lelkesedik, a XVII. század kiválóan tudományos jellegű, a XVIII. század a politikai szabadságért, a XIX. a nemzetiségért küzd és a XX. első sorban társadalmi czélok után törekszik. Socialisták, azaz olyanok, kik a társadalom és a közgaz77 5
