Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
51 még az eszmék forrongásának is, melyek még sok látszólag egyszerű kérdésekre nézve még a doctrina terén sem jutottak teljesen megnyugtató általános elfogadtatásra. Nagyon természetes tehát, hogy e forrongás a judicatura ingadozásában is visszatükröződik. No meg azonkívül, ha a t. előadó úr által dézett esetekben tényleg sokszor találunk is látszólag szembeszökően dissonáns büntetési tételeket, azért megvallom, hogy csak kevés esetben mernék kategorikusan nyilatkozni a fölött, hogy az az Ítélet az adott esetben igazságos s a büntetés arányos volt-e vagy nem, épen azért, mert nem ismerem magát a concret esetet. Az a bíróság, mely az Ítéletet közvetlen észlelés alapján hozta, az összes figyelembe vehető körülményeket ismerhette s ezek közül, bár talán egyetlen egy sem emelkedett ki a tipikusan felvenni szokott enyhítő vagy súlyosító körülmények fokáig, mégis nincs kizárva, hogy együttvéve oly impressiót gyakorolt a bíróra, hogy ez a büntetésnek enyhébb vagy súlyosabb mértékét alkalmazni indokoltnak s az eset természetével s súlyával arányosnak találta. Mert az ítélkezés és különösen a törvénynek a büntetés kimérésénél való alkalmazása az élő esetre nem egy abstract tudományos művelet, a mely a törvényszakaszoknak, a törvény szerinti minősítéseknek s fix büntetési tételeknek az egyes esetekre való reáhuzásával ki volna merítve. Ezért hallunk ma már — a nélkül, hogy ezen felakadnánk — annyit beszélni az Ítélkezés művészetéről. Művészetről nem a fogalom sesthetikai vonatkozásában, hanem abban az értelemben, a mint azt a t. előadó úr a törvényhozás művészete szempontjából is értelmezi, melyben az alapvető jogi szabályok ismeretén kívül az összes concret reális viszonyok felismerésénei: képessége is hozzátartozik.* Hozzátartozik tehát az élet által nyújtott egész anyag megfigyelésének és appreciálásának feladata s azért igaz a t. előadó úrnak amott mondott szava, hogy nem is jogász, a ki csak jogász; a mit következetesen alkalmazva azzal kell kiegészítenünk, hogy hivatásának magaslatán álló biró sem lehet, a ki csakis jogász. * Baumgarten Izidor: A törvényhozás művészetéről. Jogállam IV. k. 4* 51
