Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
48 meghatározásánál a normális esetből kell kiindulnia; miután pedig a normálbüntetésnek meghatározása egy fix tételben, legjobban felel meg a dolog természetének, mert a törvényhozó mindig abstract átlagos esetre gondol: ennélfogva az ennek megfelelő büntetési tétéi szerinte csak absolut lehet. Már első pillanatra szembetűnik, hogy a mit a t. előadó úr akar, az a bírói individualisálásnak a lehető mértékig való helyettesítése a törvény specialisálásával. Mert maga az individualisatió eszméje a törvényben csak igen szűk határig valósítható meg. Mert maga a t. előadó úr mondotta a feltételes elítélésről mondott előadásában: «A míg emberek lesznek, egy törvény sohasem lesz képes a gyakorlati élet ezerféle változásait felölelni. Soha egy büntetőtörvény nem lehet egy morális codex, vagyis nem méltathatja minden cselekmény rugóját úgy, a mint az emberileg megérdemli.» (Jogászegyleti értekezések XXIII. k. 5. füzet 31. 1.) Igen, de ha a törvény sohasem képes a gyakorlati élet ezerféle változatait felölelni, ha az legtökéletesebb megszerkesztés mellett sem képes minden cselekmény rugóját úgy méltatni, a mint az emberileg megérdemli, akkor ebből szükségkép következik, hogy a törvény legfeljebb csak specialisál- hat, hogy a törvény legfeljebb csak rámutathat nagyjában arra, hogy mit tart általánosságban súlyosítónak s mit enyhítőnek, még ha figyelembe véve a tett objectiv sálya mellett oly momentumokat is, a melyek a tettes személyiségére, cselekményeinek rugóira, társadalmi veszélyességére vonatkoznak. De ezt még így is csak aránylag nagyon nagy általánosságban teheti, a mint ezt az újabb törvénymunkák között különösen a svájczi és norvég már a lehetőség szerint teszik; tovább azonban nem mehet. Először, mert az individualisatió, épen a concret esethez, az élethez simulást jelenti; az erre való törekvés pedig oly casuistikára s oly töméntelen különböző súlyú és tartamú büntetési tételek felállítására vezetne, melynek keresztülvitelére gondolni sem lehet s másodszor, mert még így is a legjobb igyekezet mellett sem kapnánk egyebet, mint túlzott szánni s a szobatudós agyában kiczirkalmazott finom distinctiókat, vértelen fogalmi abstractiokat, melyeket az élet a 48
