Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)

A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]

42 iparost, a kereskedőt, akik sokkal bonyolultabb életviszonyok­ban megállják helyüket, mint a hivatásos jogász. Tessék az esküdteket komolyan venni, ez az első felszólítás, melyet a czéhszerű jogászközönséghez intézhetünk. Ne tessék az esküdteket curiozumnak tekinteni, vidéki alaknak, akinek egyik térdén ül az ügyész, a másikon a védő és mindegyik ki akarja tőle hízelegni a sikert és ha nem elég müveit, tessék művelni. Eég hangoztatjuk a büntetőjog alapelemeinek már az elemi iskolában való oktatását. És ha letétetjük az esküt az esküdt által, hogy törvény szerint fog ítélni, adjunk oly törvénykönyvet kezébe, mely meg­felel gondolkodásának, felfogásának, érzelmeinek. Az esküdtszéki ítéletek «botrányai» legtöbb esetben nem az esküdtek botránya, hanem a törvény hibái. Méltóztassék összehasonlítani a 43-iki javaslat intézkedését a beszámításról a btkv. 76. §-ának szövegezésével, az ember élete elleni büntettek meghatározásait a büntetőtörvény ide vonatkozó határozataival, és világos lesz, hogy míg az előbbiben az esküdt azonnal tisztában van a törvény czélzatával, addig utóbbinál a kétségek egész sorozata merül fel. És határozzuk el magunkat arra is, hogy befolyást enged­jünk az esküdtnek a büntetés kiszabására. Mert a büntetés mérve az ítélet alkotó része. Én bűnösnek tarthatok valakit anélkül, hogy hóhérkézre akarnám adni, és igenis inkább kimondom a nem vétkest, semhogy verdiktemet felhasználják arra, hogy oly büntetést mérjen ki reá, a mely távol áll az én apreciatiómtól. Az esküdtnek meg kell engedni, hogy nyilatkozzék, a mi­nimum vagy maximum felé tartja-e helyesnek a büntetést, al­kalmazandónak véli-e a 92. szakaszt vagy sem. Nem állíthatjuk, hogy az esküdtek ítéletei kritikán felül állanak, de kritikán felül állanak-e a szakbiróságok ítéletei? Nem fordulnak-e ott is elő megdöbbentő elitélések, és az emberi tévedések lehetősége nem képezi-e közös vonását min­den emberi cselekvésnek, tehát az Ítélkezésnek is. És azok a botrányos felmentések talán csak meglepők és nem is annyira botrányosak. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom