Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
94 a kinek a független állásához kétség nem férhet, s miért ne lehetne a kir. koronaügyészi hivatal alá rendelni az ország összes főügyészségeit és ügyészségeit. A kir. koronaügyész működési köre ez esetben teljesen azonos lenne azzal, a melyet valaha Kozma Sándor, a ki mint kir. főügyész, a koronaügyész hivatását is ellátta, teljesített s a ki mint az igazságügyminiszter alatt álló főügyész, e hatáskörében is megtudta őrizni az egyedül helyes álláspontot: a tárgyilagosságot. Avagy oly lehetetlen lenne-e, ha a vádtanácsnak avagy a kir. ítélőtáblának a vizsgálatokra kiterjedő felülvizsgáló hatásköre a kir. főügyészségekre szállna át? s hogy az előzetes elzárás megindítása felett legfelsőbb fokban a kir. koronaügyész döntene. E gondolatok dicső perspectivát nyitnak meg a jövő bűnvádi eljárása számára, a melyből az inquisitorius eljárás utolsó árnyképei is elenyésztek és a kir. ügyészség által közvetlenül teljesített előzetes eljárás csupán a való tényállás kiderítésében leli czélját, míg a bíróság egyedüli feladata a vád elbírálásában áll. A biró, mint promotor inquisitionis teljesen eltűnt. S ez felel meg a modern ethikai álláspontnak is. Az ősi, tiszta accusatio korszakában az egyén áll az egyénnel szemben: ennek felel meg az anyagi jog terén: a büntetőjogi bosszú kora. Az inquisitorius perben a bosszúállást a közhatalom részére usurpáló bíróság üldözi az egyént: ez az elrettentés korszaka. A reformált bűnper korában a bírótól a külön vádhatóságra száll át a jog, a bűnös egyént üldözni s fejére büntetést kérni: a büntetési elmélet epochája. A jövő alakulóban levő eljárásában az ügyészség (és már nem a vádhatóság) nem üldöz, hanem a megtörtént jogsértés tárgyilagos állását tárja a biró itélőszéke elé: ez a javítási elméletek korszaka. E perspectivával indul meg a XX. század bűnvádi eljárása. 364