Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
87 gyódni. Ki ne tudná, hogy a Bp.-nek azok a rendelkezései, a melyek a kötelező védelmet Írták elő, mely nehezen hajthatók végre a gyakorlatban. Nem-e tekinti maga az ügyvédi kar számos helyütt nyűgnek a hivatalból való védelmet, s nem-e nyomulnak előtérbe azok az elemek, a kik egyéni dicsőségnek tekintik az esküdtszék előtti szereplést, s a kiknél akármelyik ügyész több érzéssel van a vádlott iránt. És volt-e hazánkban valaha feleslegesebb functio, mint a kir. ítélőtáblák közvédői, a kiket a kir. főügyészszel szembe helyezett a törvényhozói bölcseség, azzal a hatósággal, a mely soha nem mulasztotta el az elsőbirói ítélet megtámadását, ha az a vádlott érdeke ellen szólott. És ha figyelemmel kisérjük a kir. ítélőtáblák állandó és gyakorlottabb közvédőit, arra jutunk, hogy azokban lassan bizonyos egyoldalú fejlődik ki, a mely a legtöbb esetben nem szolgálhat a vádlott magánérdekének igaz védelmére. A közvédői tiszt felállítása, a mi a contradictorius elővizsgálat nélkülözhetlen előfeltétele, nem lenne egyéb, mint megtagadása az ügyészség objectivi- tásának, a mely már századokkal ezelőtt egyesítette magában a vádló és a védő szerepét. A védők közül szerény nézetem szerint csak a választott védőnek lehet komoly helye a mai bűnvádi eljárásban, mint tanácsadónak. A másik irány, m. t. t. ülés, az, a mely a bírói elővizsgálat teljes kiküszöbölését irta zászlajára, és az előzetes eljárásnak csak egy módját tartja czélhozvezetőnek, azt, a mely annak teljes keresztülvitelét a közvádló kezébe tenné le. Alig szükséges talán kiemelnem, s eddigi szerény fejtegetéseimből is kitűnik, hogy azok ehhez az irányhoz óhajtanak csatlakozni. Aschrott, Zucker és Mittermaier urak ennek a szóvivői a nemzetközi büntetőjogi egyesület két legutóbbi congressusán. Kiindulási pontjuk az, hogy a biró részvétele az előzetes eljárásban nem részesíti kellő védelemben a vádlottat. Asehrott szerint: «die in dem Vorverfahren aufgenommenen Akten unwillkürlich, auch bei dem besten gewissenhaftesten Eichter, ein sehr erhebliches Moment bei dem Urtheile bilden. So, werden wir sagen — und es steht dies ja in den meisten Gesetzen auch ausdrücklich — dass nur das für das Urtheil zu gelten habe, was in der Hauptverhandlung vorgebracht 357
