Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
75 A vizsgálat egész során a bíróra bízta a vád előkészítését. A vizsgálóbíró scrutinium alá vévén a vádhatóság indítványát, bensőjében az a kérdés lesz állandó döntés tárgya, hogy az indítványozott cselekmény czélszerü-e a vád tájékoztatása szempontjából? A vizsgálat során tehát a vizsgálóbíró lesz a vádló. Igazolja ezt a mindennapi élet; gondoljunk azokra az esetekre, a melyekben a törvény megengedte az úgynevezett ügyfélnyilvánosságot, mint p. o. a házkutatásnál, a melynek foganatosításánál a kir. ügyészség jelen lehet, mégis a legritkább esetekben él e jogával, nyilván annak az érzetében, hogy a vizsgálóbíró kellően jár el ott a vád érdekében is. Ez egyike azon öntudatlan eljárásoknak, a melyekkel a praktikus naponta él. a nélkül, hogy cselekvésének rugóit felismerné. S nem-e egyebek a vizsgálóbíró cselekményei a nyomozás és a vizsgálat során, mint az ügyészi propositiók chablonszerü elfogadása? a sanctiót, a vádlott személye elleni hatályt ép a biró intézkedése adja meg annak. Maga a vádló, a ki csak indítványoz, obiectivebb, de távolabb is áll a terhelttől, mint a biró. Az előzetes eljárásnak ez a constructiója nem ismerte fel az ítélő és a vizsgáló functionak teljesen különböző voltát. Megelégedett azzal, hogy a bírót nem engedi részt venni annak a concret esetnek az elbírálásában, a melyet vizsgált. De ez a cautela nem elégséges és csupán látszólagos. A vizsgálóbíró nemcsak, hogy az Ítélkezés iskolájában nőtt fel, hanem más ügyekben naponta gyakorolja azt a gondolkodás- módot, a mely az elébe tártak felett legott dönteni érzi magát hivatva: ez a biró sajátossága és főerénye. Vizsgálni azonban egész mást jelent, mint ítélni. A vizsgáló fő erénye ép a döntéstől való tartózkodás: egy terhelő adat, egy mentő jelenség, semmit sem jelent addig, a mig a tények teljes összefüggése ki nem derült. A vizsgálóbíró munkája egy Winkelmann в egy Schliemann fáradozásaihoz hasonló, a kik Mykenset és Pergamost a kőtörmelékek alól kiásták, az itélő- biró ellenben a historicus: a ki a napvilágra került romokból képzelőtehetségével a romok hajdankori életét megcon- sti uálja. A két functio összezavarása: a bírói tévedések egyik alapoka. A birói személy beavatkozása az előzetes eljárásba, 345
