Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
Dr. Szakolczai Árpád : Tisztelt teljes-ülés! Három cardinalis tétel az, mely dr. Baumgarten Isidor ur ő méltsága felolvasásának főoszlopait képezik. 1. Hogy nem a tettes, hanem a tett jellemének meghatározása, azaz a cselekmény tárgyi és alanyi sajátosságának vizsgálata legyen mérvadó a büntetés kiszabásánál és a tettes jel- jeleme csak annyiban kutatható, amennyiben a lelkülete magában a cselekményben, annak indokaiban, részleteiben, kivitelében stb. kifejezésre jut. 2. A bírói mérlegelés szabadságának megszorítása a törvénykezés egyformaságának megközelítése, és ezzel kapcsolatban a normal büntetési tételek behozatala. 3. Ami ebből folyik az ítélkező közegek olyképeni megválasztása, hogy itélőbiró csak az legyen, aki képes az Ítélkezés routinját elsajátítani, kinek meg van az ügyessége, hogy mikor melyik billentyűt, melyik paragrafust kell megnyomni. Tehát reglement büntetőtörvény alakjában és fegyelmezett sorkatonaságot a társadalom ellenségei ellen, és a fegyelmezett néphadsereg az esküdtek teljes kiküszöbölését az igazságügy kaszárnyáiból. Az első tétel a szabad akarat theoriája, a classicus iskola fődogmája, melyen büntető törvényünk alapul. Amint a vádlott a vádlottak padjára ül, széjjel szakadnak azon szálak, melyek őt a társadalomhoz, életkörülményeihez, annak nyomorához, szenvedélyeihez és szenvedéseihez kötötték. A vádlott háttérbe vonul az elkövetett tett elől. 35 3*
