Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
saját véleményével együtt legkésőbb 8 nap alatt a törvényszék elé terjeszteni, s ez utóbbi akként jár el, mintha a feljelentés egyenesen a törvényszéknél tétetett volna. Az elő- nyomozást a törvényszék rendeli el, s egyik biráját küldi ki (25. §.) annak foganatosítására, a ki, mihelyt a helyszínén megjelenik: az előnyomozás vezetése kizárólag őt illeti (24. §.). Az előnyomozásban a bir. ügyész társa a vizsgálóbírónak, de a vizsgálat során az ügy sorsa teljesen a biró kezébe jut, mert az ügyész ugyan jelen lehet a vádlott kihallgatását kivéve minden vizsgálati cselekménynél, de a vizsgálat menetét csak indítványokkal befolyásolja, a melyek felett a vizsgálóbíró és a törvényszék dönt (29. §. 37. §.). A vizsgálat elrendelése és a vádaláhelyezés egyaránt a bíróság omnipo- tentiája alá tartozik (33. §., 78. §.). A gyakorlat egyrésze a sárgakönyv szószerinti értelmezésének küllőibe kapaszkodva ezt az omnipotentiát ki nem akarta engedni a biró kezéből. Előljártak ebben felsőbíróságaink. A kir. Curiának még 1890-ben akad egy határozata, a mely szerint, ha az ügyész megszüntetési indítványa ellenében a kir. törvényszék az érdemleges tárgyalást határozza el, az ügyész köteles az elnök felhívására az ügy állásához képest indítványt tenni s a kir. ügyésznek csak felebbezési joga van indítványa mellőzése miatt. A felsőbíróságok megrótták a kir. ügyészt, hogy miért nem felebbez és elrendelték, hogy a főbenjáró ügyek hivatalból felterjesztessenek és felülvizsgálták az ítéletnek meg nem támadott részét. E «minduntalan belekapkodó reactio- narius áramlat» — a mint Kozma Sándor már többször idézett értekezésében mondja — felett azonban részben jeles egyének tudománya, részben az 1873-iki osztrák bűnvádi perrendtartás befolyása segélyével győzedelmeskedett az igazi vádelv: ha törvényes vád nincs, nincs érdemleges bírói határozatnak sem helye. S első sorban a Kozma Sándor vezette kir. ügyészség érdeme, hogy a vád feletti rendelkezést elhódította az inquisitor bírótól, a ki a régi idők hosszú gyakorlata folytán az ex offiicio eljárást elválaszthatlannak tartotta a magistratus kezétől és kivívta a kir. ügyész részére a tárgyi igazság palládiumát: a vádelejtés jogát. A 80-as évek egész sor határozata erősítette meg azt, kimondván, ti 7 337 5*
