Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
04 főbb alapelveket, melyeken a magyar kir. ügyészség törvénye felépült.1 Elseje e princípiumoknak az, hogy a magyar kir. ügyész nem ügyfél, nem is pusztán közvádló, hanem az állam igazságszolgáltatásának oly önálló közege, tényezője, a mely közvetlen az államtól nyert felhatalmazás folytán, a midőn a bűnt és a bűnöst üldözőbe veszi, függetlenül, egyedül az anyagi igazság érdekében küzd és fárad. A kir. ügyész az állam képviseletében nem peres fél, a ki ellenesén mindenáron diadalmaskodni akar, hanem közege azon erkölcsi hatalomnak, a mely igazságot kutat ёз követel. E szavakban magyarázta meg azt a szabályt, a melyet a törvény homlokára irt a törvényhozó: a kir. ügyészség az igazságszolgáltatás körül az állam közérdekét képviseli (1. §.). A kir. ügyész ebből folyólag valóságos bírói meggyőződés alapján kezdeményezze és folytassa a bűnvádi eljárást. A kir. ügyész nem üldöz, hanem nyomoz, s óvatosan keresi a feljelentések gomolyában a szálak végeit. Azzal, hogy a vádlottat a bíróság elé állította s fejére Ítéletet kért: be is fejezte a vádlói teendőit. Ezért lel kell hagyni azzal a gyakorlattal, a mely szerint a kir. ügyész a büntetés mennyisége iránt is nyilatkozott.1 2 Sőt a kir. ügyészség legszebb jogát, az ügyészi intézmény egész eszméjét Kozma Sándor a perorvoslatokkal való élésnek abban a teljes szabadságában látta, a mely szerint a kir. ügyész a vádlott javára is élhet felebbezéssel.3 A humanismus szelleme élteti a Kozma Sándor kir. ügyészét, párosulva azzal a szigorúsággal, a mely a nagyapáink korabeli közhivatalnokokat jellemezte, a kik, a mint egy német író: Riehl mondja, nem az íróasztal mellett nőttek fel, hanem ismerték a népet, különösen annak zömét: a parasztot, s bár keservesen mocskolták és rövidre fogták: érdes modorukkal jobban eltalálták baját s jobban bántak 1 145/1872. sz. főü. rendelet. Barótliy: Főügyészségi körrendeletek Bp. 1897. (i. lap.- 1171/1882. sz. U. o. 221. lap. Ezt a rendeletet teljesen méltatlanul támadja dr. Fayer László a Jogt. Közi. 1882. évf. 73. 1. 3 Kozma Sándor: A magyar alaki büntetőjog fejlődése az előbbi két évben. Magyar Igazságügy. 1874. I. 23. 1. Ш
