Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
55 mény esetén perbefogást rendelhet. Perbefogás elrendelése esetén a közvádló «vádlevelét legfeljebb három nap alatt az itélőszék elnökének benyújtani köteles». (266. §.) Vádelejtési jogról ennélfogva szó nem lehet. Az 1843-iki javaslatban is a bűnvádi eljárás megindítása és a közvád előkészítése a bírói magistratusnak tartatott fenn. A vád a perbefogással születik meg, s miután az iránt a közvádló csupán véleményt ad, de a vád felett nem rendelkezik, a bírónak jogában s hatalmában áll vád nélkül is vizsgálatot kezdeményezni és a vádlottat perbe fogni. Vádeljárásnak annak mai értelmében tehát ez a proiectum sem nevezhető és tagadhatatlan az is, hogy elvi tekintetben alatta áll az 1790/91-iki javaslatnak. A vizsgáló, vádló és Ítélő tevékenység különválasztásának biztosítékait azonban abban kereste, hogy az egyes bűnperben bűnvizsgálói tisztet vitt bírót abban az ügyben a perbefogó szék és itélőszéken való részvételből kizárta (28. §.), és hasonlókép a perbefogó szék tagját azon vádlott feletti ítélkezésből, aki ellen perbefogást határozott. (51. §.) De másrészt a bírói szervezet is elősegítette a magistratus különböző functióinak megosztását, a mennyiben a bűnvizsgálatot a szolgabiró teljesíti esküdtjével, a perbefogó szék és itélőszék azonban — a közbűntettek kivételével — census alapján összeírt esküdtekből alakíttat!k. A bűnvádi eljárás valamely szakában való részvételből folyó kizáró okok felismerése e javaslatnak idevágó leglényegesebb haladása az inquisitorius bűnperhez képest. E tekintetben magasan áll nemcsak az 1803-iki osztrák büntetőtörvény felett, hanem oly elvet vetett fel, a mely a magyar jogban csupán a bűnvádi perrendtartással valósíttatott meg. Ha e két codificatorius kísérletben feltalálhatjuk a 18. század végén és a 19. század elején oly nagy hullámokat vert összes reformeszmék visszhangjait, annál vigasztalanabb az a kép, a melyet ennek a kornak a birói gyakorlata nyújt. Az inquisitorius per eltöröltetvén: a bűnper ismét szabály nélkül maradt. П. József császárnak amúgy is csak két évig, 1788—1790-ig hatályban volt bűnvádi perrendtartása alig lehetett valami hatással a magyar birói gyakorlatra. A bűnper elveszti azt a komolyságot, a melyet Bodó tárt elénk, és 325
