Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
48 vállalkozott, utóbb pedig a rendes tiszti ügyészt, akként illőnek tartotta, bogy a vád allegátáira is ne a rusticus, tudatlan vádlott feleljen, hanem erre is jogászt alkalmazott: eleinte egyes odahívott ügyvédet, majd pedig magát a tiszti ügyészség egy másik tagját.1 A magyar bírói magistratus valódi jogászi szépérzékére vall, hogy a bűnper borzalmai között a fényes jogi discussiókban találta örömét. Nem tudom, lesz-e valaha idő, a mely nyilvánosságra hozza a magyar jogélet e kincseit, a melyek a legmeglepőbb fordulatokban gazdagok és arról tesznek tanúságot, hogy a magyar tiszti ügyészi kar praxisa teremtette meg a modern büntetőjog alapjait, s kezdte prsecisirozni az anyagi és alaki büntetőjognak azokat a fogalmait, a melyek terén előtte époly teljes önkény uralkodott. Mert a classikus büntetőjognak az első sugarai e z inquisitorius eljárásnak boszorkányperektől, vallásüldözésektől és kínvallatástól remes ködén át hatnak el hozzánk, úgy hogy legjobbjaink is inkább e praxis irtózatosságának festésére, mintsem jelentős eredményeinek extrahálására törekedtek. A kiváló értéke, nagy jelentősége azonban a tiszti ügyészi pernek ép ezekből a valóban tökélyre emelkedett jogi discussiókból ered. Perjogi helyzete, a vád, az előzetes eljárás és a bizonyítás irányzására az ügyésznek semminemű befolyást nem engedett, de az előtte folyó pernek kizárólag az egymással ellentétes jogászi szempontokkal való illustrá- lására utalta; s igy a jogi felfogás tiszta obiectivitásának kifejtésére adott módot. Nem volt részese a tárgyi tényállás kutatásának, de részese a legmesszebb menő jogi scrutinium- nak. A tiszti ügyész tartotta az inquiráló és Ítélő magistratus elé a jog fényes tükörét, melyben az általa kiderített tényállás jogi képmását megtalálhatta. E hivatásával pótolta azt az űrt, a melyet a külföldön már akkor rég elfogadott szaktudós bírák hiánya nálunk a nobile officiumhoz való ragaszkodás folytán okozott. A jogkérdésben való ez az obiectivitás 1 Bodó. id. ш. Pars. I. Art. VI. §. IL Si reus, ob inopiam, de Procuratore sibi providere non posset: squum est ; ut pro parte ipsius, per Magistratum, necessitate id exigente, probus advocatus ordinetur. Cf. Art. XXX. §. V. 318
