Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)

Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]

45 Megemlítvén teljesség okáért, hogy a vádlott annak alap­ján «ezen examenra exmittáltatván, Szalay György és Both Márton esküit nraimék durante tortura az príeinserált punc- tumokra sok Ízben kérdeztetett, az deliquens asszon ugyan­csak mindenben in negativis perseverált és semmit sem re- cognoscált» s ennélfogva a tortura harmadik fokának kiállása irtán a rendőrök által (per lictores) Győr város területéről való kicsapatásra Ítéltetett és neve a «liber niger»-be bevezettetett. A tiszti ügyésznek e procuratorként való alkalmazásá­val — úgy hiszem — a magyar bírói praxis egy oly szük­ségletnek tett eleget, a melyet inkább társadalmi viszo­nyaink, semmint a külön vádhatóság kívánalma idéztek elő, s ez az a körülmény, hogy a mindinkább bonyolódó jog­viszonyok és az írásbeliség elterjedése a perek ellátásában gyakorlott szakjogászt igényeltek, s ennek a nobile officium emberei már hiányosabb képzettségüknél fogva is eleget nem tehettek. A jogászi elmélet azután úgyszólván hajánál rántva elő Verbőczynek az egész másra vonatkozott «sibi contrariari videatur, ut iudex et actor simul sit» elvét s némi analógiát fedezvén fel a királyi fiscus ügyészének az állásában, a tiszti ügyészben a birótól különálló actort látták,1 és a II. Rész 22. czimével igazolták e különállását. A tiszti ügyész szerep­lésében azonban bármikép vádhatóságot keresni,* vagy épen a peres eljárásban, a melynek részese volt, a vádelv meg­nyilvánulását látni: félreismerése a XVIII. század praxisá­nak. Mert az előzetes eljárást a magistratus rendeli el és folytatja a pert és ő indítja meg a tiszti ügyész által készít­tetett és beadatni rendelt vádlevéllel, és ugyanő Ítél az elő­zetes eljárás adatai alapján a felett, hogy elég indicium van-e a tortura elrendelésére, majd, hogy annak eredményéhez ké­pest a vádlott mily büntetéssel sújtassék. A magistratüs tehát meghallgatja ügyészének véleményét az előzetes eljárás után, a tortura előtt és a tortura után, a végítélet előtt, de a vád felett való rendelkezés teljesen és korlátlanul a magistratus kezében van, a tiszti ügyész annak csupán véleményező kö­zege. A magyar jogi nomenclatura a lehető legtalálóbban jel­1 Bodó. Iurispr. crimin. Pars I. Art. II. idézett §. I.-ben. 815

Next

/
Oldalképek
Tartalom