Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
34 korlátában nem volt meg az az éles megkülönböztetés a törvényes és nem törvényes rendelkezés között, mint ma. A biblia könyveiben: a Leviticusban, Deuteremoniumban és az Evangélistákban, a római császárok rescriptumaiban s a iuris- consultusok véleményeiben foglalt jogszabályokat, sőt Livius és Horatius erkölcsi kijelentéseit, ép úgy megvitatták, mint Szt. István és Kálmán decretumait és az országgyűlési tör- vényczikkek mellett Yiviust, Mynsingius Observatioit és a Nemesis Carolinát s a mi bennök jó és a jogszolgáltatási szükségleteknek megfelelt: kifejezetten is alkalmazták. Érthető tehát, hogy e korból való perirataink hemzsegnek a Carolina, Kollonicsiana és Carpzowból vett idézetekkel s a bennök foglalt jogelvek applicálásától. Tévedés feltétlenül állítani azt is, hogy e korban Magyarországban «az arany bulla második czikke és a primse nonus lehetetlenné tették az inquisitorius rendszer kifejlődését.» 1 Az inquisitorius per az officalis elv kifejtésén kívül még egy nagy lépéssel jelentett haladást a peres eljárás történetében: a bizonyítás czéljául a tárgyi igazság elérését tűzte ki. A magyar perjog még a 17. században legfőbb bizonyító eszközét a iuramentalis depositioban látta, a mellyel a vádlott az inquisitio alól magát tisztázta: «ij>si iuxta obiectam contra se Inquisitionem debebunt se ex purgare; ut si levis contra ipsos Inquisitio objecta fuerit et ipsi vel caput submiserint, vel ipsam per Magistratum doceri cupiverint, cum medio homagio. At si fortis extiterit & eam vel simpliciter negaverint, vel etiam sui innocentiam probandam praesumserit, cum pleno homagio abjurare tenebuntur.» 1 2 3 Ez a iuramentalis depositio a bűntettesek valóságos külön társadalmi osztályának kifejlésével nyilvánvalóan elvesztette azt a feltétlenül bizonyító jellegét, amelylyel az Yerbőczy felfogása szerint birt és nem lett egyéb, mint a vádnak eskü utján való letagadása. Ezért Huszthy:í és Bodó 4 a bűnügyek1 Dr. Fayer. Az 1843-iki büntetőügyi javaslatok anyaggyüjteménye IV. k. 20. lap. 2 Kitonich. Dir. Meth. Cap. IX. Quae. 33. 3 Huszthy : Jurisp. pract. Lib. I. Tit. 56., n. 6. 4 Bodó. Jurispr. criminalis Pars II. Ait. LI. §. 20. 30t
