Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
4 ügyész hivatott. Ö inieiálja, gyűjti, irányítja azt. Az eljárás e szervezetében azonban a kir. ügyésznek már nem jutott más feladat, minthogy azt legtöbbször íróasztala mellől, a nélkül végezze, hogy a tett elkövetőjét, eredményét és körülményeit közvetlen észlelés útján ismerné. Ha e rendszert, a bűnvádi per történetének ismerete nélkül, mint a törvényhozási technika munkáját tekintjük, úgy méltán elmondhatjuk azt, a mit egy német processualista már akkor kijelentett, midőn mi e rendszert még alkalmazni el sem kezdtük, nevezetesen, hogy: mindazt, a mi a bűnvádi eljárásban ferde és czélszerütlen, összehordtuk és íme : a mű kitűnően sikerült.1 S ez okból, mélyen tisztelt teljes-ülés, mielőtt kitűzött tárgyam dogmatikai fejtegetésébe kezdenék, legyen szabad a nekem ajándékozott kegyes figyelmet egy futólagos történeti visszapillantásra venni igénybe. Előre bocsátom azonban azt, hogy nem e szándékom a vádelv és nyomozó elv fejlődésének hallgatóim előtt nálam sokkal jobban ismert általános menetet ismételni el, hanem két szempontból szándékozom e történeti fejlődést átvizsgálni; egyik szempont az, hogy hazai jogfejlődésünkben mikép érvényesült az előzetes eljárásra vonatkozóan a bűnvádi eljárás e két főalapelve, a másik pedig, hogy mily alakzatokban nyilvánultak a múltban azok a feladatok, a melyek ellátására a legújabb törvényhozásunk a kir. ügyészséget rendelte.1 2 1 Conrad Bornhak. Zur Beform der Strafprocesses. Zeitschrift für die gesammte Srafrechtwissenschaft. XIX. köt. 67. lap. 2 Szerény dolgozatomnak e történeti része —■ be kell ismernem — szerfelett hosszúra nyúlt. Mentségemre szolgál azonban az, hogy mint kizáróan gyakorlati jogásznak, mégis oly téren kellett mozognom, a hol egynéhány szálló igén és odadobott jelszavakon kívül hazai tudományosságunk mit sem produkált, úgy, hogy a legközönségesebb fogalmat s a jogirodalom alapvető munkáit sem vehettem tudott és ismert dolognak. Kitonich, Gochetz, Bodó, Huszthy és Vuchetich munkái kiadva sincsenek, Verbőczy peres eljárásáról pedig sehol sem olvashatunk, talán azért, mert a németek és olaszok által egekig magasztalt jogtudósunk : Timon Ákos állítja, hogy «Verbőczy munkájának minden jelessége mellett vannak fogyatkozásai is#. Szertelen chauvinismusunk folyvást declamál ősi jogokról, százados intézményekről, de mint minden dölyfös nábob : meg sem nézzük, még kevésbé ismerjük gaz274
