Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Imling Konrád: A földbirtok mozgósítása [256., 1906]
Szentkirályi Kálmán: T. Teljes-ülés! Nézetem szerint nekünk a jogászegyletben most már nem az a feladatunk, hogy a felett vitatkozzunk: vájjon helyes-e a magyar közgazdasági élet illetékes tényezői által hangoztatott nézet, hogy a földbirtok túlságos mozgósítása és elaprózása elé valamelyes gátat kell vetni, hanem az, hogy ennek az elaprózódásnak mily jogi institucziókkal lehet korlátot szabni. Én részemről azt vallom, hogy ezekkel a jogi institucziókkal foglalkozni kell. De jelenleg csak egy jelenségre vagyok bátor rámutatni. Ugyanis azt mondják, hogy a paraszt-birtoknál a törzsörökösödési rendszerhez hasonló korlátozásféle azért nem valósítható meg, mert ez a magyar parasztság örökösödési hagyományai ellen való. A szó szoros értelmében ez így is van. De van szerencsém felhívni arra a figyelmet, hogy Í848 előtt, bár ha akkor is az egyenlő osztály elve állott fenn az örökösedésben, a gyakorlatban mégis volt korlátozás. És1 ez a korlátozás az volt, hogy az egyes jobbágyi telkeknek, mint önálló gazdasági egységeknek, minimuma meg volt határozva, a mely minimumon alól a jobbágy-sessiókat felaprózni nem lehetett. Már pedig most is az a kérdés lényege, hogy lehetőleg biztosítsuk és erősítsük azokat a független mezőgazdasági existencziákat, a melyeknek fenmaradása a magyar nemzet társadalmi és állami függetlensége szempontjából kivántos. E független gazdasági existencziákat pedig csak úgy lehet fentartani, ha valamely módon korlátokat állítunk fel, a birtok-részek túlságos elaprózódása elé. E tekintetben az előadő ur ő méltósága által hangoztatott irányelveket helyeseknek tartom s azok bővebb kifejtését a jogász-egylet hivatásának Ítélem. 262
