Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Imling Konrád: A földbirtok mozgósítása [256., 1906]
32 sítaná fel és egyúttal kötelezné is, hogy a földre értéke 50%-a erejéig hitelezzenek. Egyéb hitelszükséglet csak a személyi hitel útján nyerne kielégítést: a személyi hitelező azonban nem nyúlhatna a fekvőséghez. Yalószinű azonban, hogy ily rendszer kivált nálunk igen megnehezítené és megdrágítaná a személyi hitelt. Ha pedig a személyi hitelezőnek megadjuk a fekvőségre vonatkozó végrehajtási jogot, akkor a földhitel kizárása vagy megnehezítése nem stabilizálja a földtulajdont, hanem a földtulajdonost a terhesebb, mert drágább és rövidebb lejáratú személyi hitelre szorítja és ez úton még jobban mobilizálja a földtulajdont. Én tehát a földhitelt úgy fogom fel, mint a földtulajdonnak sok esetben megmentőjét. Kétségtelen, hogy a könnyelmű tulajdonos a földhitel hibás felhasználásával veszélyeztetheti tulajdonát. De ha ezt veszszük irányadóul, akkor csatlakozzunk Meyer Rudolfhoz, az amerikai Evans és Masquerierhez: zárjuk le a telekkönyveket, ne engedjünk semmilyen földhitelt és hitelből kifolyó semmilyen kényszerárverést! Sőt még ez sem elég! A könnyelmű ember a szerződé- déses átruházással is visszaélhet. És mivel előre nem tudjuk, ki lesz könnyelmű, következetesen ki kellene zárnunk minden jogügyleti elidegenítést és terhelést, a mi még az ancien régime alatti kötöttségen is túltenne. * IV. Hogy a tulajdonosi földzálogjog intézménye előmozdítaná a földtulajdon mobilizálását, azt nem tudom belátni. Ez az intézmény nem jelenti szükségképen, hogy a tulajdonos egymaga és előre elkészíti magának az egyes hypothe- kákat s azután viszi ezeket piaczra és keres magának hypo- thekavevőket. Ilyképen még 1900 előtt és még az észak- német egyes államokban is, hol az intézménynek legrégibb hazája van, keveset használták, az új német polgári törvény- könyv életbelépte óta pedig a hypotheka ilyen alapítása ott ш
