Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Imling Konrád: A földbirtok mozgósítása [256., 1906]
23 mely mellé csatolják az adásvételi szerződéseket és a be- keblezési engedélyeket. S most már megszerezték a tulajdont, feltéve, hogy a bíróság a bekeblezési kérvényt utóbb teljesíti. Látjuk, hogy itt egész sorozata az eseményeknek következett egymásra, melyeknek egyike előidézte, okozta a másikat, ez a harmadikat, és így tovább, míg egyelőre végső eredményül nyertük az illető földrészleteknek A. uralmából való átmeneteiét az egyes vevőkébe. Hogy A. oldalán a városban való nevelkedése nem volt eredeti, előzmény nélküli ősok, hanem hogy ezt megelőzte egy másik — talán gyermektelen gazdag nagybátyjának ottlakása — és hogy a földrészleteknek átengedése sem volt az ő végső czélja — az kétségtelen, sőt az utóbbit az előadott tényállás egyenesen felteszi. Ugyanígy áll ez a vevők oldalán is. Már most nézzük: a jogrend miképen viselkedik az itt felmerülő tények csoportjával szemben? Képzelhető, hogy a jogrend azt mondja: ha A. megegyezett földrészleteinek vevőivel az adásvétel tárgyára és az árra nézve s ennek következtében megadta Írásban a tulajdonbekeblezési engedélyt, a vevők pedig a bekeblezést a bíróságnál írásban kérték és a bíróság kérelmüket teljesítette is, ha továbbá az ennek folytán nyert pénzzel A. megalapította városi ismerősével a kereskedelmi vállalatot és ez úton aztán valóban boldogult is: akkor a földrészletek tulajdona átszállt a vevőkre, — ha nem: akkor nem. Mivel pedig minden egyes vevőnek szintén bizonyos külön czél lebegett a szeme előtt: pl. az egyik hallotta, hogy czukorgyár van keletkezőben a megveendő föld közelében és hogy e földön kitűnő czukorrépa termelhető, mely a czukorgyárban majd jól lesz értékesíthető; — a másik úgy értesült, hogy vasutat fognak a közelben építem, mely felszökteti a földtermények helybeli árát és emeli a föld értékét — és így tovább: — a jogrend mindeme czélok megvalósulását is figyelembe vehetné és ettől tehetné függővé a tulajdonátruházásnak bekövetkezését. A jogrend azonban nem így jár el. Azt mondja ma minálunk: Ha A. megegyezett vevőjé217
