Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Salgó Jakab: Milyen intézkedések szükségesek a csökkent beszámítású és iszákos egyénekkel szemben? [252., 1905]
11 egy bizonyos egyénre azt, hogy abnormis s ezen orvosi vizsgálat véleménye alapján döntene azután a hatóság, a judi- katura arra nézve, hogy az illető egyén ezen okokból nemcsak gondnokság alá helyezendő, hanem, minthogy önállóan nem működhetik, nem «társadalomképes», a maga és a társadalom védelme czéljából elhelyezendő. Az elhelyezés kimondása természetesen az orvosi beavatkozáson kívül esik. A másik kérdés, hogy az ilyen deteneióból — mert elvégre nem lehet másnak nevezni az ilyen intézetet, mint detencio- nális intézetnek — mikor bocsátható el az illető. E kérdésben ismét nem egyedül és kizárólag az orvosi vélemény fog dönteni, hanem az csak kiindulási pontját fogja képezni a követendő eljárásnak, úgy hogy e tekintetben én az orvosi vizsgálatnak és véleménynek csak egy orvosi konzílium jelentőségét tulajdonítanám és semmit mást. Az orvos kifejtené azokat a tüneteket, a melyeknél fogva azt hiszi, hogy az illetőnek állapota annyira megváltozott, — nem javult — hogy bizonyos kautelák mellett az az egyén a társadalomban ismét megélhet és ezen vélemény alapján azután számításba vevén az intézetbeni milieu hatásának minden fázisát, az illetőnek egész viselkedését, munka- és ellenállási képességét, nagyobb sulylyal kellene bírnia, a laikusokból álló környezet véleményének és felfogásának is arra nézve, hogy vájjon az illető egyént el lehet-e már bocsátani abból az intézetből, természetesen minthogy úgyis gondnokság alatt áll, csupán a gondnokságra nézve fennálló kautelák mellett. / Es ez az elbocsátás ezenkívül is függne bizonyos követelményektől és feltételektől, úgy hogy mindig fenmaradna egy bizonyos szoros kapocs és összefüggés a rá vonatkozó eredeti intézkedéssel és az ilyen egyén nem kerülhetne ki sohasem teljesen szabadon abból az intézetből, azaz nem bocsáttathatnék el mint más normalis ember, mert hiszen abból indultunk ki, hogy az illető egy, egész fejlődésénél, alkatánál fogva abnormis egyén. Ez, uraim, hallatlannak és felette kegyetlennek látszik, mert a társadalom esetleg egy sokkal súlyosabb bűncselekmény folytán sokkal enyhébben büntetné a bűnös normalis embert, mint ha nem is büntetésből és büntetésképen fogva 103