Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Dévai Ignácz: A tulajdonátruházás kellékei és a tervezet [245., 1905]
5 letet kötötte, vagy hogy a dolgon másoknak már korábban szerzett akkora jogai állanak fenn, melyek az ő szerzését értéktelenné teszik. E veszély kikerülésére szükséges, bogy az, a ki a dolog tulajdonát megszerezni, vagy arra zálogos kölcsönt adni akar, a dolognak jogállását felismerhesse. Ezt az ingóknál némileg közvetíti a traditiónak mint jogszerzési kelléknek felhasználása. A birtok, ha nem is mindig, mégis az esetek igen nagy számában, az ingó dologra nézve felismerhetővé teszi, hogy kié, vagy kinek van rajta zálog- avagy más joga. Másképpen áll ez a telkeknél. Ezek természetűknél fogva nem tűrik a személy tényleges hatalmának való alávetettség ama közvetlenségét és folytonosságát, mint általában az ingók. A telkek jogállásának felismerhetésére tehát a traditió elve csak nagyon csekély eredménynyel értékesíthető. Magától értetődik, hogy oly jogrendszer, mely a telekjogok szerzéséhez a traditi ót sem kívánja meg, hanem beéri a puszta szerződéssel — franczia jog —, a kérdéses kívánalomnak még kevésbbé felel meg. A telkek jogállásának annyira fontos felismerhetősége a legjobban van biztosítva, ha a vonatkozó jogviszonyokat oly telekkönyv mutatja ki, mely nyilvános, vagyis az érdekeltek számára nyitva áll, s általuk megtekinthető. Ily berendezés mellett az, a ki telektulajdont szerezni vagy földzálogra hitelezni akar, a telek jogállása felől a telekkönyv megtekintése utján nyer tudomást. így lesz a czélszerű telekkönyvi berendezésnek egyik kellékévé az ú. n. alaki nyilvánosság, formális publicitás. De ha a telekkönyv alaki publicitása elő is mozdítja a telekjogok szerzésének biztonságát, a forgalomnak ebbeli követelményeit egymagában nem elégítheti ki. Mert mit ér a telekjog szerzőjének az, hogy a telekkönyvbe bevezetett jogviszonyokat megismerheti, ha e mellett a telken oly jogok is fennállhatnak, a melyek a telekkönyvbe bevezetve nincsenek vagy ha lehet, hogy a telekkönyvbe bevezetett jog, melyre szerzési ügyletét alapítja, létre nem jött vagy megszűnt? Hogy tehát az, a ki a teleknek a telekkönyvben kimutatott jogállása alapján telekjog szerzése iránt jogügyletbe bocsátkozik, e miatt ne károsodjék, s hogy a telekkönyv, mely hivatva van neki biztonságot nyújtani, megrontójává ne legyen: oly elvet is kell 4
