Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
53 kevésbbé beavassa magát a gazdasági életnek abba az ágába, a mely a jogesettel vonatkozásban van. De ezért senkinek sem jut eszébe a haszonbérleti perekben gazdákat, a gabonaperekben kereskedőket, a fuvarperekben vasutasokat stb. felruházni a bírói hatalommal. Minden jogvita eldöntése mindenekfölött bírói funkczió: ha a döntéshez szakismeret kell, a bíró meg fogja találni azokat a forrásokat, a melyből ezeket az ismereteket merítheti. A szakértő feladata csakis az elébe tett kérdésekre a választ megadni, de maguknak a kérdéseknek a feltevése s a nyert válasznak a felhasználása nem szaktudást, hanem bírói iudi- ciumot igényel. Ily iudiciuma lehet ugyan a mérnöknek is, de az akkor nem mint mérnöknek, hanem mint embernek a qua- litása; egyéni tulajdonság az, nem hivatásszerű ismeret. Európa legelőre haladottabb nyugati államaiban és az Éjszakamerikai Egyesült-Államokban az ipari tulajdon körébe vágó bíráskodás a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik. Nincs tehát ok arra, hogy a mérnöki elemnek a szabadalmi bíráskodásban a jelenleginél nagyobb befolyás biztosíttassák. Minthogy azonban a féltékenykedés már így is nagy, képzelhető oly megoldás is, hogy az elnök az eset természete szerint hiv be a tanácsba jogi avagy műszaki bírót szavazó bírónak. Mindezekben a szabadalmi jog reformjának csupán három kiszakított — bár mindenesetre legfontosabb — problémájával foglalkoztam. A reform égetően sürgős a törvénynek és a mai jogállapotnak más elviselhetetlen fogyatkozásai és inconvenientiái folytán is. Ilyenekül kell említenem első sorban a szabadalombitorlás, a felszólalási eljárás és nyilvánoság, az ipari alkalmazott feltalálói jogának kérdéseit, a melyekkel talán más alkalommal lesz szerencsém foglalkozni. 317
