Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
38 szabadalomtulajdonos fictiv megvonási pernek önmaga ellen való lefolytatása és a használati engedélynek «Strohmann» részére való kiadása által ki ne bújhasson a gyakorlásbavétel alól. A belföldi újdonság javasolt rendszerének és a gyakorlásba- vételi kényszer itt ecsetelt megvalósítási módjának eredménye az lesz, hogy minden oly ipari készítmény, a melynek előállítására Magyarországban a természeti és közgazdasági feltételek fenforognak: a magyar ipart fogja foglalkoztatni. Ha elgondoljuk, hogy behozatalunk túlnyomó része ipari készítményekre esik és figyelembe veszszük azt, hogy az ipari gyártás terén 15 év alatt úgy a gyártási eljárás, mint a munkaeszközök és készítmények szerkezete tekintetében a legtöbb gyártmánynál újítások és javítások adódnak a természetes haladás folytán: arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a legtöbb ipari czikk ilyen újítása akár külföldi, akár belföldi feltaláló által bejelentésre kerülvén az — a külföldi verseny kizárásával■— csakis a belföldön lesz előállítható. Egy ideális vámvonalat állítunk tehát ily módon az ország körül, a mely az önálló vámterület jelszava, vámszerződések ódiuma és a retorsio veszélye nélkül biztosítja a magyar munkáskéz számára a magyar ipari szükségletek jelentékeny részének fedezését. IV. A szabadalmi hatóságok szervezeti reformja. A szabadalmi hatóságok jelenlegi szervezete nem felel meg azoknak a követelményeknek, a melyeket az ország közgazdaságát oly mélyen érintő kérdésekben bíráskodó magas szakbirósággal szemben méltán támaszthatunk. Az első, a mit egy jogállam minden bíróságában keresnünk kell, az absolut bírói függetlenség. Ezzel az attribútummal a törvény nem teljes mértékben ruházta fel a szabadalmi hatóságokat. Nem szabad felednünk, hogy a szabadalmak adományozása eredetileg fejedelmi kegy, majd tisztán közigazgatási aktus volt s a szabadalmak körül kifejlő ügyeket e réven határozottan közigazgatási jellegüeknek tekintették. A legtöbb országban még ma is a keresk. minisztériumnak egy ügyosz302
