Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
14 elméleti tanok nagyon helyesek lehetnek, de semmiesetre sem absolut érvényűek: csak bizonyos helyen és időben fennálló, bizonyos viszonyokra lehetnek szabva. Oly jogintézményt eddigelé nem ösmer a művelődéstörténet, a mely minden viszonyok között csalhatatlan lett volna. Nem szorul külön bizonyításra, hogy hazánk az ipari termelésnek csak kevés ágában tart lépést a nyugat iparos államaival. A közel jövő iparpolitikai feladata, — a fejlődés fokozatosságának szükségszerűsége folytán — tehát okszerü- leg nem lehet más, mint a fejlettebb iparral biró nyugati államok nyomon követése, utolérése. Ambicziója lehet, sőt legyen is a magyar iparnak, túlszárnyalni a külföldi kon- kurrencziát, de ehhez az szükséges, hogy előbb utolérje azt. Szabadalmi jogintézményünk elé ilykép iparpolitikai czél gyanánt helyes közgazdasági érzékkel csak azt tűzhetjük, hogy az előrehaladottabb, par excellence ipari államok nívójára emelje iparunkat. És mégis attól tartok, hogy inkább keveset mondottam; nem eleget arra, hogy jól az emlékezetbe vésődjék; nem eléggé plastikusat arra, hogy megmarkolható legyen, mert a tapasztalat szerint ezek a megfontolások épen a kritikus pillanatban kisiklanak az emlékezetből, mint a higanycsepp a marokból. A legislationalis czél: a külföldet utolérni, nem túlszárnyalni. Ez legyen a mottó, a mely az új törvényjavaslat indokolásának czíme alatt álljon; ez az irányeszme, a mely rendelkezései előtt lebegjen! A jelenlegi szabadalmi törvénynek a legsúlyosabb hibája épen az, hogy — elveiből ítélve — egyszerre, minden átmenet nélkül azt a lehetetlen feladatot szabta gyönge iparunk elé, hogy szárnyalja túl mind azt, a mit valaha az egész kulturvilág produkált. Magasabbra helyezte a czélt, mint a világ bármely szabadalmi törvénye. Ezt a képtelenséget félre kell tennünk. De hogyan ? Nézzük közelebbről a dolgot. 278
