Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Zsitvay Leó: A büntető törvénykönyv novellája [248., 1905]
ál készül, de ha kérjük a mostani tervezetet, akkor azt is el fogjuk érni, hogy az esetleg készülő új tervezetet is ki fogja adni. Ha a tervezetek birtokában leszünk, akkor egy positiv alappal fogunk rendelkezni, de ezek semmiben sem kötnek bennünket; hozzászólhatunk positiv és negativ irányban; javaslatba hozhatunk oly reformokat, a melyekre esetleg a tervezet — miután hallomás szerint túlnyomóan theoretikus szempontból készült — ki nem terjeszkedett. Nem kételkedem benne, hogy különösen a jelenlegi igazságügyminiszter a legszivélyesebb köszönettel fogadná, ha ily testület, mint a Magyar Jogász Egylet az ő kezére járna és hozzá járulna a büntető novella, vagy ha úgy tetszik, a büntető törvény- könyv revíziója kérdésének megoldásához. Azt hiszem, hogy úgy az előadó ur ő méltósága propoziczióját, mint Edvi tagtárs urnák hozzáfűzött módosítványát elfogadhatjuk és ezek ellen semminő elvi aggályt táplálni nincs okunk. Elfogadhatjuk azt a javaslatot, hogy egy kiküldendő bizottság foglalkozzék ezen kérdéssel és hogy ezen bizottságnak munkálkodásában positiv alapja legyen, megkisérthetnők az igazságügyminiszter urat arra kérni, hogy az eddigi tervezeteket, a melyeket ez idő szerint, sajnos, mély homály föd, bocsássa rendelkezésünkre. Az különben részletkérdés, hogy vájjon rendelkezésünkre fogja-e bocsátani vagy sem, azonban én is azon nézeten vagyok, a melyet Yámbéry t. barátom kifejezett, hogy cselekvésre van szükség és ezért nem szabad azt mondanunk, hogy nem szabad cselekednünk. Valamennyien tudjuk, hogy bajok vannak ; t. tagtársaim, a kik a praktikus kriminál-poli- tikát szolgálják, mindnyájan tudják, hogy az állapotok tarthatatlanok (Uyy van!) és bár senkit sérteni nem kívánok, mert hiszen mindenki legjobb meggyőződése és kötelességérzete sugallatára járt el, nem titkolhatom el — a mire ő méltósága csak czélzott — hogy a magyar büntető jogszolgáltatásban ma már megérezzük a «kabinet-j usticiát». Ha valamely törvény hiányban szenved, azt a hiányt törvényesen kell pótolni. Ha a magyar Btkv. túlszigorú, ha előállhatnak esetek, a mint minden nap és főtárgyalásaink tanúsága szerint minden órában is előfordulnak, hogy vérző szívvel s benső kétségbeeséssel vagyunk kénytelenek kimon257
