Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Zsitvay Leó: A büntető törvénykönyv novellája [248., 1905]
Dr. Doleschall Alfréd: T. Teljes-ülés ! Nem volt szándékomban, nem is terveztem, hogy felszólaljak, de a felszólaló t. tagtárs urak észrevételei indítanak arra, hogy én is szót kérjek. Azt hiszem, hogy a tőlem eddig megszokott nyílt színvallásom címén joggal igényelhetem, hogy minden korlát és feszélyezés nélkül tehessem meg azt a kijelentést, hogy minden fentartás nélkül csatlakozom a t. előadó ur indítványához, a mint hogy ugyanilyen fentartás nélkül csatlakozom Edvit. tagtárs ur indítványához is, mert én úgy találom, hogy a kettő egymást kiegészíti. (Helyeslés.) És miután az előadó ur és Edvi tagtárs ur nézetéhez csatlakozom, ebből önként következik, hogy legnagyobb sajnálatomra nem oszthatom Vámbéry Eusztem t. barátom ellenvetéseit. Itt nem önmérsékletről, nem arról van szó, hogy List és követői a visszaesőkkel szemben enyhítést vagy pedig szigorítást követelnek-e, itt arról van szó, hogy az ez idő szerint hatályban levő magyar büntető törvény reformjának kérdése megérett-e vagy sem. (Igaz! Ügy van!) Dr. Vámbéry Rusztem: De a revízió nem érett meg! Dr. Doleschall Alfréd: Ha megérett, akkor a magyar jogászegyletnek mint ez időszerint a magyar jogászi közvélemény első társadalmi funkczionáriusának nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy a maga részéről lendítsen a kérdésen. (Helyeslés.) Hogy revízió lesz-e, vagy novella, az nekem mindegy, de nem mindegy az, hogy napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra és évről-évre konstatálnom kell, hogy a magyar btkv. mai alakjában az aktuális élet szükségleteinek 255 2*
