Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Zsitvay Leó: A büntető törvénykönyv novellája [248., 1905]
Dr. Vámbéry Rusztem: T. Teljes-ülés ! Csak egy pár igen rövid megjegyzésem volna, némileg ahhoz kapcsolva szavaimat, a mit igen t. előttem szólott tagtársunk mondott. Nekem ugyanis teljesen ellentétes a nézetem a mélyen t. előadó úréval, a kinek érdemeiből ez által természetesen mit sem óhajtanék levonni. A míg t. i. ő a btkv. egész anyagát tartja revideálandónak, addig részemről azt hiszem, legalább az eddigi tapasztalatok arra tanítottak bennünket, hogy csakis a bölcs önmérséklés az, a mi a novella tekintetében bárminő eredményre vezethet. A t. előadó úr számítása szerint az újabb irányok humanista túlteDgésben szenvednek (Úgy van!), a mire nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy épen ellenkezőleg: List, Lombroso, Ferri és mind- megannyian, a kik az újabb irányhoz tartozni szerencsések, az ellenkező végletbe estek és a visszaeső bűntettesekkel szemben olyan szigort tanúsítanak, a melyre a mai btkv. alapot nem nyújt. (Felkiáltások: De csak a visszaesőkkel szembeni Másokkal szemben túlenyhék!) Nem akarok most per tangen- ten ezen nagy kérdéssel foglalkozni, azonban kétségtelen s maga az igen t. előadó úr is kiemelte, hogy a büntető jog újabb irányai forrongásban vannak; híján vagyunk a legfőbb elveknek, t. i. az igazság elvének a büntető jogban és e nélkül a büntető kódexet újra megcsinálni nézetem szerint nem lehet. Addig, a míg a vélemények a felől, hogy a büntetéssel mit fogunk elérni és mit érhetünk el «nincsenek tisztázva», addig a büntetést új alapokra lefektetni lehetetlen. Ha végig megyünk egész kódexünkön és a detail-intézkedéseket veszszük sorban bírálat alá, akkor nézetem szerint kaphatunk ugyan 248 2 353
