Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
97 ják. t. i. a munkás-szövetkezetet, a Boehdale-i rendszert. Az e szerint működő szövetkezetek mindenkivel kötnek ügyletet, nyereségre kivannak szert- tenni, hogy annak segélyével a szegény munkások sorsán javítsanak. De ezzel szemben áll az a másik hatalmas szövetkezeti fejlődés, a mely a köztisztviselőknek szövetkezetei nyomán indult, a Civil Service rendszere, a melynek keretében mmden törvényhozási tilalom nélkül is azt vallják, hogy a szövetkezetnek, ha rendeltetésének eleget akar tenni, nemtagokkal ügyleteket kötnie nem szabad. Ezen elvi szempontból minden körülmények között elítélendő a hitelszövetkezeteknél a nemtagoknak való hitelezés, mert ha valamely társaság azon rendeltetéssel alakult, hogy tagjainak adjon hitelt, ezen a czimen gyűjti össze a tagokat és tőkéjének nagy részét: úgy mindenesetre megszegi rendeltetését és nem teljesíti hivatását, ha nem tagoknak hitelez. És ha ezzel szemben azt mondanák, hogy ez nem alterálja a tagokkal való üzletkötést, úgy ez téves; minden ilyen nemtagokkal való ügyletkötés depraválja a szövetkezetét, mely később nagyobb terjedelmű operácziókba akar bocsátkozni в a dolog vége az, hogy rendeltetésének részben a hitelezés könnyelműsége, részben a nagy nyereségre való törekvés folytán nem tesz eleget. De ugyanez áll a fogyasztási szövetkezetekre nézve is. — Nagyon tetszetős az az érv, a melyet Nagy Perencz kereskedelmi jogi kézi könyvében is olvasunk, s a mely, ha jól emlékszem, a tervezet indokolásában is szerepel, hogy a fogyasztási szövetkezeteknél az indokolja a nemtagoknak való eladást, hogy ezáltal nő a forgalom és így olcsóbb lesz az árú. Ez nagyon helyesnek látszik in thesi, de egész másként áll in praxi, mert a fogyasztási szövetkezet mindaddig, a mig csak tagjaival köt ügyleteket, nem szorul nyílt üzletre, nem kell nagy tőkét befektetnie, csak annyi árút rendel, a mennyi tagjai számára szükséges; csak ott alakulnak szövetkezetek, a hol meg van a tagokban a kellő alap az ilyen létesítésére; nem hiteleznek olyanoknak, a kik a szövetkezetnek nem tagjai, szóval nem kereskedők, hanem valóságos szövetkezetek. Mert a kereskedelem és a szövetkezet között határozott és pedig igen lényeges az ellentét és teljesen elhibázott ezen ellentét negligálása. 247 7 215