Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
52 szóval éljek, — kikaparni azt a gesztenyét, a melyet az egyik kormányzati ág tett a parázsba. Épen ezért nehéz ezen kérdés megoldása, sőt talán felmerülhet az a kérdés is, hogy alkalmas-e az ilyen időszak törvényhozási alkotásra, midőn azt látjuk, hogy a kereskedelmi törvényünk által meghonosított szövetkezeti intézmény a társadalmi harczok egyszerű eszköze; hogy teljesen kivetkőzött azon jogi formájából, a mely alkalmas lenne a rend megteremtésére és különböző felekezeti, társadalmi, politikai, mondjuk gazdasági küzdelmeknek eszköze lett; hogy az egyidejűleg ezél és eszköz is, a mint azt különösen a perifériákon látjuk, nem is szólva a korszellem egyéb nyilvánulásaitól. Hiszen nagyban és egészben meg voltunk mi valahogy a kereskedelmi törvény idevonatkozó rendelkezésével eddig is és épen az a kérdés tóiul mindnyájunk elé, a kik ezt a kérdést teljes objektivitással vizsgáljuk, hogy tulajdonképen mi az oka az egész reformmozgalomnak. Vájjon ki élt vissza annyira ezen jogi formával, hogy ma már jobbról-balról elégedetlenség tárgya és immár a második kormánytervezetet látjuk magunk előtt? Hiszen ha magában a jogi formában volna a visszaélés magva; ha jogászi indokokkal lehetne fellépni a reform szüksége mellett, azt hiszem, hogy abban az esetben sokkal egyszerűbb volna a helyzetünk, de a baj sokkal mélyrehatóbb társadalmi szimptomákban gyökerezik és épen ezen szerény felfogásom megerősít abban, hogy egyáltalában nem tartom alkalmasnak ezt az időszakot a reformmunkára. Mert a midőn a társadalmi szenvedelmek ily nagy vehemencziával lépnek fel, lehetetlenség a jogászi objektivitást olyan mértékben megőrizni, hogy kellő, vagy ha meg is őrizzük, hogy teljesen kielégítő megoldást találjunk ezen nagy ügy számára, a mely ma a társadalom rétegeit igazán harczba állította egymással. Voltam bátor párszor megemlíteni, hogy ez ma már tulajdonképen nem is a distributiv szolgálat beosztására vonatkozik, hanem egy tisztán hatalmi kérdés, hogy t. i. ki legyen az úr abban a községben és ki hogyan vezesse azt a népet. Ebből erednek azon inkonveniencziák, a melyeket jogászi szabályozással nem lehet eloszlatni, hanem az egész társadalmi szellem170
