Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
42 dig nem hosszú időre nyúló, de e rövid idő alatt is igen változatos történetére, és különösen azokra a törvényi alkotásokra, a melyek ezen akkor még uj gazdasági jelenségnek adták meg a jogi szabályozást, szembetűnő, hogy a szövetkezetek czélját, gazdasági lényegét épen abban találták mindenhol, hogy az egyesült tagok gazdálkodását, keresetét mozdítsák elő a tagok gazdálkodásának, keresetének bizonyos olyan mozzanataiban, a melyben azok magukat egyenként gyengéknek érezik. Szépen kifejti ezt az 1867. franczia társasági törvényhez készült parlamenti bizottsági jelentés és ha e törvény nem tiltja is kifejezetten az üzletek kitelj esztését nem tagokra is: a ki elolvassa ezt a jelentést, az tisztában van azzal, hogy ez csak azért nem történt meg, mert ez magától értetődőnek vétetett. Az 1846-iki angol friendly society-act csak úgy engedte meg a szövetkezetek belajstromozását, ha üzleteiket saját tagjaikra korlátozzák. A későbbi angol törvényhozás megszüntette ugyan e korlátozást, de az iskola használt és tudjuk, hogy csak kivétel az, ha angol szövetkezet működését nem tagokra is kiterjeszti. Ismerjük a német törvényhozást és tudjuk azt, hogy a német birodalmi kormány már az 1889-iki törvény előterjesztésénél is azon az állásponton volt, és ez az álláspont a fogyasztási szövetkezetek tekintetében később érvényesült is, hogy a szövetkezet természetéből folyó dolog az, miszerint működését csupán tagjaira korlátozza, bár igaz az is, hogy ez az álláspont nem érvényesült azért következetesen és tisztán a törvényjavaslat minden rendelkezésében. Folytathatnám még ebbeli érvelésemet; hivatkozhatnám a szövetkezet első apostolainak felfogására, de az idő rövidségégénél fogva nem foglalkozhatom tovább e kérdéssel. Egyet azonban hangsúlyozok és ez az, hogy röviden vázolt állásfoglalásomban engem korántsem a kereskedői osztály érdekeinek méltánylása vezet. Ez utóvégre is gazdaság-politikai szempont volna, de ismétlem, hogy én még nem látom elérkezettnek az időt arra, hogy az állam szövetkezet és kereskedő közt válasz- szón. Az én látásomat nem zavarja meg a kereskedő osztály érdeke, még ha az jó részben egyezik is e téren a kisipar érdekével — mert nem szabad felednünk, hogy a kisipar sokszor és sok helyen épen úgy szenved a működését nem tagokra 160
