Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Kármán Elemér: A nyomozás és a vizsgálat a gyakorlatban [238., 1904]
Zsitvay Leó, törvényszéki elnök: Tisztelt Teljes-ülés! A mi az előadó úrnak a nyomozás és vizsgálat menetéről hosszasan kifejtett nézeteit illeti, azt hiszem, hogy nagyjában helyes úton járt, és tapasztalatait észrevételeiben helyesen szűrte le, azonban nézetem szerint ebben a kérdésben előbbre kell tekintenünk, és meg kell néznünk, hogy mi volt az eredeti javaslatban, a melyet az igazságügyi kormány az országgyűlés elé terjesztett. Abban az mondatott, hogy a nyo- mozatokat a kir. ügyész teljesíti. Az indokolás megmondta, hogy úgy, mint a külföldön mindenütt, az ügyész nemcsak ura a nyomozásnak, hanem teljesítője is; garancziát látott abban, hogy ez a kiváló, értelmes kar közvetlenül fogja azt végezni. Tudjuk, hogy ez épen azokban a körökben nem tetszett, a melyek mindig és minden törvényhozói áramlatban és intenczióban egy elhatalmasodott kormány tüneteit látják, és inkább bízták volna a dolgot a gyöngébbekre, nem akarom megmondani, hogy milyen tendencziával. Az ügyész nem kellett nekik, de a községi biró kellett volna nekik. Nagyon is tapasztalható nálunk a közéletben, hogy az ilyen velleitások az eredeti jó gondolatot megrontják. A kir. ügyésznek közvetlenül nyomozó hatalma még egy igen erős és jó oldallal bír, a melyre az előadó úr is utalt, hogy t. i. az ügyész az olyan eseteket, a melyekben nem kell nyomozni a tényállást és tettest kifelé; a melyekben nem kell szemléket tartani, szóval, a melyekben nem kell rendkívüli kutatást eszközölni, maga ludja legjobban elvégezni, azok a közegek pedig legkevésbbé jól végezhetik. Vegyünk pl. egy közokirat-hamisítási ügyet. Képes azt egy csendőr jól megcsinálni és felkutatni? Egy csatás vagy egy csalárd bukás esetét nem lenne-e jobb, ha az ügyész közvetlenül nyomozná, nem pedig a rendőrség, csend238 3 69
