Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Kármán Elemér: A nyomozás és a vizsgálat a gyakorlatban [238., 1904]
11 alapján adjon be vádiratot és a törvényszéket, hogy e vádirat alapján, a nélkül, hogy a vád alaposságát vizsgálat alá vehesse -— mert ez folyik a Bp. 268. §-ából — elrendelhesse a főtárgyalást? Nézetem szerint ama remény vezette őket, hogy a rendőri hatóságoknak inquisitorius functiója, az a bizonyos alaktalan, gyors, minden bűncselekmény által heves mozgásra irritált működése a legtöbb esetben oly sikeres lesz, hogy annak alapján a bíróság rövidesen ítéletet hozhat. Nyilván az angol eljárás lebegett szemök előtt, a hol a rendőr üldözi a tettest, s mihelyt eléri, nyakon csípve viszi a biró elé, a ki kalapját felteszi és legott ítélkezik felette. Ezzel és csakis ezzel a nyomozással kívánhatta a Bp. indokolása helyettesíteni a vizsgálatot. De semmi esetre se lehetett szándékukban ez a mai gyakorlat, a mely mikor már a tett s a tettes kinyomoztatott, azt megvizsgálás végett kiadja mint nyomozást újból a köz- igazgatási rendőrségnek. Ilyeténkép ne is a törvényt okoljuk, tisztelt Teljes-ülés, a nyomozások sikertelenségeért. Mindenütt a világon csak a rendőrség teendője lehet a nyomozás, a büntettek kutatása. Az ügyész, sem a biró bűntetteket nem kutathat. A gyakorlat helytelen iránya, hogy e nyomozó közegekre hárította a per teljes előkészítését, a mi pedig csak a vizsgálóbíró feladata lehet. Nehogy azonban az egyoldalúság vádja illethessen, az audiatur et altera pars elvénél fogva felkértem közigazgatásunk egyik kiválóságát, Pósfay Pongrácz, muraszombati főszolgabíró urat, a ki a közigazgatás reformjára irányuló anketteknek egyik befolyásos tagja volt, e kérdésről való nézetének nyilvánítására. Kérésemre valóságos értekezéssel felelt, a melyet érdemesnek tartok egészében közzétenni. «Nekem, a ki gyakornok éveimet még a törvényhatóságok rendezését megelőző időben szolgáltam «irja», a ki a rövid szóbeli eljárás előnyeit, sőt indokolt esetben használt botbüntetéssel járó nagy előnyöket láttam, tulajdonképen azon álláspontra kellene helyezkednem, hogy a bűnvádi perrendtartásnak az elő- nyomozásra vonatkozó intézkedése czélját tévesztette akkor, a midőn ezen feladatok ellátásával a közigazgatási tisztviselőket 47
