Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Vavrik Béla: Közgyűlési megnyitó beszéd a Magyar Jogászegylet huszonötéves fennállásának évfordulója alkalmából [243., 1905]
6 De a meszszebb kitekintőknek az sem kerülhette el figyelmét, hogy az erők és érdekek egyensúlyának küzdelmében az; új rend, az új intézmények még nem találták mindég meg a biztos nyugvó pontokat; a jog embereinek tehát nemcsak a megszerzettek továbbfejlesztését és kiépítését, hanem azoknak csorbítatlan megőrzését is feladatukul kellett tekinteniük; és midőn arra törekedtek, hogy a mai értelemben vett jogállam minél több előfeltételei nyerjenek megvalósulást, egy pillanatig sem volt szabad szem elől téveszteniük azt az ismert igazságot : non minor est virtus, quam quaerere parta tueri. A történet azt tanítja, hogy az új korszakok munkásainak sikereik nagyrészt kitartásuktól függ, és hogy a megvédés nem egyszer nagyobb erény, mint a kiküzdés. Új eszmék, ha még oly üdvösek is, csak lassan szorítják ki a már megszokottakat és csak lassan veszik birtokukba a már korábban lefoglalt érzelmeket. Ma már kedvezőbb a helyzet, mint volt az új korszak kezdetén. Az idő a belátást sok irányban megérlelte, az előtérbe nyomuló feladatok a cselekvés mezejét kiszélesítették. Sok a mi kétséges volt nyert biztos létet, sok homály világosságot, sok várakozás kielégítést; és ha végig tekintünk az utolsó pár évtized alatt alkotott törvényeink során, azzal a meggyőződéssel kell lezárnunk a közelmúlt mérlegét, hogy az alapok minden vonalon le vannak rakva, és ezzel biztosítva a további kiépítés munkája is. Nemcsak a szorosabb értelemben vett igazságszolgáltatás, mely bennünket első sorban érdekel, hanem a többi nagyfontosságu állami feladatok is több irányban nyertek üdvös szabályozást, és részesültek a kormányzat éber gondjaiban. Köztudomású egyszersmind, hogy több fontos törvényjavaslat várja a legközelebbi megvalósulás felszabadító igéjét. Egyletünk, mint évkönyvei tanúsítják, számos már életbeléptetett, valamint a még csak útban levő reformok tárgyaival foglalkozott, és igyekezett azok körül hasznosítani tagjainak alapos szakismereteit. Sajnos, a haladás szemlélhetésének örömében már nem vehetnek részt mindazok, kik érette egyletünk megalkotásakor lelkesültek; közülök több jelesünket már a sír fed, és csak
