Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)

Baumgarten Izidor: A büntetés kimérésének reformjáról [241., 1904]

9

ily szerfeletti kiterjesztése a criminalpolitikai iskolának bűne és egyúttal végzete is volt. Nem a tettes, hanem a tett jellemének meghatározása, azaz a cselekmény tárgyi és alanyi sajátosságának vizsgálata legyen mérvadó a büntetés kiszabásánál, és a tettes jelleme csak annyiban kutatható, a mennyiben lelkü- lete magában a cselekményben, annak indokaiban, részleteiben, kivitelében stb. kifejezésre jut.1

Mielőtt azonban kifejteném azokat a szempontokat, melyek szerint a büntetés kimérése reformjának nagy és messze horderejű problémája ebben az értelemben meg volna oldható: a jelenlegi állapot rövid jellemzésével szeretnék a baj minőségének és okainak felismeréséhez egy pár vonással hozzájárulni, előre bocsátásával annak, hogy az e téren észlelhető visszásságok nemcsak hazánkban, hanem mindenütt, hol az anyagot szabályozó törvényes rendelkezések a mienkkel egybevágnak, éreztetik az igazságszolgáltatás egyöntetűségét és a társadalmi megtorlás komolyságát és eredményességét veszélyeztető hatásukat.2 Az általános emberi tényezők e téren határozottan háttérbe szorítják a nemzeti különlegességeket.

*

abwägen zu können. Er muss wissen, ob ausser dem Angeklagten schon dessen Eltern oder nächste Anverwandte wegen schwerer Verbrechen bestraft wurden, ob sie dem Trünke ergeben waren, geistige Störungen in der Familie erblich sind, ferner wie die Erziehung des Angeklagten beschaffen gewesen, dessen Lebensgeschichte wenigstens in grossen Umrissen, seine Eamilienverhältnisse, seine Beschäftigung, seinen Umgang und seine sonstigen sozialen Beziehungen, und zwar all dies viel genauer kennen, als dies nach gegenwärtiger Usance üblich ist».

1 V. ö. Sternau, Zeitschrift XIII. 43. L

2 Y. ö. Mittelstädt, Zeitschrift II. 445. «Unter der Herrschaft der gleichen Strafgesetze wird thatsächlich in deutschen Landen nach höchst ungleichem Massstabe gestraft.» Liszt, Z. IX. 490 végén és 491 elején: «Beweisen uns doch auch die Zahlen der Reichskriminalstatistik, wie völlig ungleich das Strafensystem unseres Strafgesetzbuches von den verschiedenen Strafgerichten des deutschen Reichs gehand- habt wird ; ist es doch eine offenkundige Thatsache, dass örtliche Überheferungen, persönliche Anschauungen, Zufälle aller Art, nicht aber feste Grundsätze für die Strafzumessung im Einzelnfalle massgebend sind».

233