Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Magyary Géza: Felülvizsgálat a polgári perrend törvényjavaslatában a képviselőház igazságügyi bizottságának módosításai szerint [240., 1904]
■Л\ A képviselőház igazságügyi bizottsága azonban ezen lényegesen változtat, megfosztván az Ítéleti tényállást eddigi kizárólagos uralmától, közte és az előző iratok közötti ellentétet oly oknak fogadván el, a melyből a fél orvoslást kérhet. E szerint, ha a felülvizsgálati eljárás folyamán kiderül, hogy a felebbezési bíróság az iratokkal ellentétesen állapította meg a tényállást a felülvizsgálati bíróság nem az ítéleti tényállást, hanem az előző iratokat fogja ítélete alapjául elfogadni. Valamint az első reformkérdóst, úgy a most szóban levő újítást teljesen csak ekkor érthetjük meg, ha kiegészíthetjük a §. utolsó bekezdésével, a melynek egyik rendelkezése az, hogy ha a felülvizsgálati bíróság ítéletében foglalt ténymegállapítást az iratokkal való ellenkezés okából felülbírálja, új tényállást a felülvizsgálati bíróság bizonyítás mérlegelése vagy tárgyalás alapján meg nem állapíthat. E szerint, ha a felülvizsgálati bíróság az ítélet tartalma és az iratok közt ellentétet tapasztal, érdemben csak akkor ítélhet, ha ez a régi tényállás alapján lehetséges. És ekkor a felülvizsgálati bíróság a bizonyítást is mérlegelheti, sőt kell is ezt tennie, mert különben nem állana módjában az ellentétet megszüntetnie. Ha azonban az ellentét csak új tényállás alapján szüntethető meg, akkor nincs más mód mint a felebbezési bíróság Ítéletét feloldani, s ezt a bíróságot újabb eljárásra utasítani, mivel új tényállást bizonyítás mérlegelése nélkül megállapítani nem lehet, a felülvizsgálati bíróságnak pedig a §. világos rendelkezése szerint étre joga sincs. Kétségtelen, hogy az igazságügyi bizottság javaslata ebben az irányban is sok alkalmat ad a felülvizsgálati bíróságnak arra, hogy az u. n. ténykérdést, azaz a bizonyítást felülbírálhassa. Különösen pedig abban az irányban lesz üdvös hatása, hogy a felülvizsgálati bíróság minden fictió nélkül fogja az okiratokat is figyelembe vehetni. Nem lesz szükség arra, hogy itt jogkérdést lásson, hanem az okiratértelmezést igaz természete szerint mint ténykérdést fogja elbírálása körébe vonhatni. Ennél a második reformnál nem lehet szó nélkül hagynom, hogy az nem áll összhangban azokkal az alapelvekkel a melyeket a javaslat a szóbeliség körül követ. Valamint a jelen21S
