Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
92 Kérem a felvetett kérdéseket tudományos szempontból megvilágítani, de a vitát erre a térre nem vinni, mert a költségek kérdése ide nem tartozik. Dr. Rosenberg Gyula: Köszönettel fogadom az elnök úr szives figyelmeztetését, de azt hiszem, hogy a gyakorlatban keresztül sem vihető ezen felsőbb álláspont, mert vegyük csak az esetet magábanvéve, úgy a mint van. Tegyük fel, hogy a biztosító társaságok alkalmazkodva ezen általános jogszabályhoz, a mely most követtetik, meghatározzák naptárilag, hogy például valamely biztosítás január elsejével veszi kezdetét. Hogy jön létre egy biztosítási szerződés? A praktikus életben úgy, hogy a biztosítási ügynök fölkeresi a felet, a ki aláírja azt a bevallást, a mely beterjesztetik és az orvosi vizsgálat után határozza meg a biztosítási társaság a fennálló gyakorlat szerint azt, hogy vájjon az illető fél biztosítása elfogadtatik-e vagy nem. Tehát a biztosító társaság tulajdonképen nincs is abban a helyzetben, hogy mindjárt meghatározza naptárilag azt az időt, a midőn a biztosítási szerződés kezdetét veszi, mert az először az orvosi vizsgálattól függ, másodszor pedig attól, hogy vájjon a fél a díjfizetést teljesíti-e. De tegyük fel, hogy a biztosító társaság ezen követelménynek engedve, megmondja pl. a biztosítási szerződésben, hogy január elsején kezdődik a biztosítási szerződés hatálya. Mi ennek a következménye ? A biztosítási szerződés kiállíttatik : az ügynöknek vagy az arra hivatott társasági közegnek átadatik, hogy a félnek kézbesítse és szedje be tőle a díjat. A biztosított fél, a ki úgyis az ügynökök egész rajának van kitéve, nem fogadja el ezen biztosítási szerződést. Tegyük fel, hogy márczius 31-én, az a fél meghal. Miután a biztosítás kezdőpontja benne volt a biztosítási szerződésben, ennélfogva a társaság a koczkázatot viselvén s a díjat jogosítva lévén perelni, köteles is fizetni a biztosítási összeget, akár fizettetett a díj a biztosított fél által akár nem. Ez a mai álláspont. Több rendbeli eset merült fel a judicaturában, a mely fölemlítésre méltó; szemelvényeket hoztam magammal, de talán felesleges is azokat felolvasni, mert ismertek. így pl. 1901-ben a m. kir. curia kimondotta egy esetben -— megjegyzendő, hogy nem az én esetem volt — a mely164
