Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Almási Antal: Törvényes kötelmek a tervezetben [237., 1904]
14 utat kövesse, a nélkül, hogy a kettő közötti viszony kérdése egy néhány számot nem tevő általános frázistól eltekintve, akár még csak szóba is hozatnék? Hiszen ha a Tervezet ezen viszonyt kutatta volna, azonnal kiderült volna, hogy a legfőbb dologi ügyletek jogalap («érvényes kötelezettség») nélkül nem is érvényesek, hogy azok, érvényüket veszítik a jogalap megszűnésekor vagy lehetetlenné válásakor! Ezenfelül a causa data causa non secuta a jogczí- mes dologi ügyletben úgy jelentkezik, mint felfüggesztő feltétel eleste (969. §.), a jogalap czélozta eredmény be nem következése pedig oly felbontó feltétel teljesülése, mely az ügyleti dologszolgáltatást ex tunc érvénytelenné teszi (969. §. 2. bek.) Vagyis a dologszolgáltatások körében hiányzik a jogutódlási gazdagodás tényállása, felesleges és helytelen tehát a jog hatásának a törvénybe iktatása is. A forgalmi dologszolgáltatások szempontjából helytelen az 1762. §., mert mindazon eset, melyre ezen területen alkalmazható volna, tárgytalan, hiszen a jogutódlásbaji a törvény kevesebbet adott, hol a dologi ügylet érvénytelensége folytán többet, joglerontást követelhet a szegényedő. Úgy a Tervezet, mint az Indokolás pedig adós maradnak azzal, miért volt-e kevesebb külön kiemelésére szükség és miként képezi ez az ügyleti szabályokban foglalt többnek gyakorlati correctivumát. * Azonban az Indokolás (IV. k. 598. 1.) a jóhiszemet védő ügyleti szabályokra utal, mint az 1762. §. alkalmazási anyagára. Csakhogy ezen utalás teljesen téves. Folyik ez egyrészt a 629. §-ból, mely a jóhiszemű megszerzőt kifejezetten «tulajdonossá» a világért sem «időleges tulajdonossá» teszi. Valóságos kifigurázása volna a most idézett tételnek, az ezzel ellentétes ama szabály, mely a jóhiszemű megszerzőt csak addig tartja meg e dicsőségében, míg az eredeti jogosult az «alaptalan gazdagodás» czímén nem jelentkezik. Komolyan e szabály tehát akkor sem volna védhető, — ha a Tervezetben benne is volna. Annak a feltételezése azonban, miből az Indokolás látszik kiindulni, hogy a Tervezet az * Még csak fel sem említik mily előnyök származhatnak e kettős jogvédelemből, melynek pedig oly nagy hátrányai vannak. (L. 13. old.) 14
