Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)

Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]

65 Erre nézve azonban a német Tervezet 160. §-a (a mely tartal­milag megfelel a magyar kereskedelmi törvény 505. §-a 4. pont­jának) kellő védelmet nyújt, a midőn kimondja, hogy a biztosító kikötött szolgáltatása alól szabadul, ha a kedvezményezett a biztosított egészségét vagy életét veszélyeztető, valamely cse­lekményt szándékosan elkövet. Ha pedig ismételten figyelembe vesszük azt, hogy a német Tervezetnek a kedvezményezésre vonatkozó rendelkezései diszpozitivek, úgy ezen rendelkezések ellen aggályunk nem lehet. Ha a német Tervezetnek a fentemlített kedvezményezésre vonatkozó rendelkezéseit összehasonlítjuk a magyar végrehaj­tási törvény 66. §-ával, úgy szembetűnővé válik az ellentét, a mely a magyar végrehajtási törvény és a biztosítási szerződés­ről szóló német törvénytervezet azonos tárgyú rendelkezései között fennáll. Az 1881: XL. t.-cz. 66. §-a ugyanis akként rendelkezik: «hogy a kedvezményezettet illető életbiztosítási összeg a biztosított adósságai miatt végrehajtás alá nem von­ható. E szabály áll akkor is, ha kedvezményezettül a biztosí­tott örökösei, habár minden közelebbi megjelölés nélkül, van­nak megnevezve». Hasonlóképen rendelkezik a magyar általá­nos polgári törvénykönyv tervezetének 1033. §-a. Míg tehát a német Tervezet világosan kimondja, (155. és 156. §-ában), hogy bizonyos összegre szóló életbiztosítás esetén a biztosítási szerződésből eredő jogok a biztosítási szerződés fennállásának ideje alatt a biztosítottat illetik meg, tehát azok fentebb kifejtett oknál fogva végrehajtás tárgyát is képezhetik és így a szerződés folyama alatt netán megnyitott csődbe be­vonhatók, addig a magyar végrehajtási eljárás szerint ily eset­ben a biztosítási szerződésből eredhető jogok nem tekintetnek a biztosított vagyonállományához tartozóknak, mert le nem foglalhatók és annak csődjébe sem vonhatók be. Ha ezek után felvetjük azon kérdést, hogy vájjon az előttünk álló megoldási módok melyikét — a német Terve­zetét vagy a magyar végrehajtási eljárását — ismerjük-e el he­lyesnek, úgy, szerény nézetem szerint, de lege ferenda a lcettő- nek kombinációja volna ajánlatos. Angliában, Canadában, va­lamint az Egyesült-Államok egyes államaiban már régóta tételes törvények védelmezik a családnak a családfő által kö­239 5 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom