Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
54 vonatkozó indokolásban (az indokolás 82. oldalán) azt mondja: «a biztosított, a ki sem az első díjat meg nem fizette, sem pedig a biztosítási kötvény birtokában nincs, semmiképen sem követelheti, hogy a biztosítás az ő javára hatályban tartassák. Kétségtelenül helyes az is, hogy azon biztosítottól, a ki a mindenkori díjat nem fizeti meg kellő időben, annak a lehetősége elvonassék, hogy a biztosítási díjak utólagos megfizetése utján a szerződést hatályba léptethesse. Ez utón ugyanis eleje vétetik a veszélynek, hogy a biztosított a díjat akkor fizeti meg, ha arra különös okai vannak, például életbiztosítás esetén akkor, ha egészségi állapota lényegesen megrosszabodott. A biztosító védelméhez semmiképen sem szükséges az, hogy a biztosítási díj kellő időbeni fizetésének elmulasztása esetén, a biztosítási szerződés a biztosító hozzájárulása nélkül akár nyomban, akár egy bizonyos határidő leteltével érvényét veszítse. A biztosítási szerződésnek önmagától beálló hatályvesztése nemcsak a biztosított érdekeit sértheti, hanem adott körülmények között a biztosító érdekeit is, mert ez által elvonatnék a biztosítótól a lehetőség, hogy a biztosítottat szerződésének betartására kötelezze és a biztosítási díjat per utján is behajthassa.» Mindezekből következik, hogy a német tervezet a magyar K. T. 485 és 505. §-aival ellentétben, a szerződésnek önmagától való, tehát a nemfizetés folytán eo ipso beálló hatályvesztését nem ismeri, tehát magának a biztosítási díjnak nem-fizetése semmiképen sem mentesíti a biztosítottat a későbbi esedékes díjak fizetése alól. Ezzel véltem kiegészítendö- nek az előadó úr ez irányú fejtegetéseit. A mi azonban azon állítást illeti, hogy a német tervezet, tekintet nélkül a biztosítási ágra, a biztosítottat a későbbi díjak fizetésére minden esetben kötelezi, illetve ennek követelésére a biztosítót feljogosítja, ezen állítást nem csak a német tervezet, de az összes modern biztosításjogi tételes törvények tartalmából kiindulva, általában negálnom kell. Nincs ugyanis oly tételes törvény, a mely az életbiztosítás terén a biztosítottat arra kötelezné, hogy a biztosítási szerződés egész tartama alatt szerződését érvényben tartsa, illetve a visszatérő esedékes biztosítási díjakat a szerződés egész tartama alatt meg is fizesse. Ezt az álláspontot vallja a német tervezet is. (Egy 126
